„A művészet igazat mond akkor is, ha halk” - megható sorokkal üzent Tóth Vera

A művészet igazat mond akkor is, ha halk. Akkor is, ha dühös. Akkor is, ha fáj. Nem lehet erőltetni. Nem lehet hazudni benne – mert az akkor már nem művészet. Amikor zenélünk, alkotunk, és játszunk. Vagy, ha csak hallgatunk egy dalt, akkor valójában magunkat keressük, s fejezzük ki. A művészet kapaszkodó. Segít átvészelni, segít megérteni, segít élni. Megtanít nem félni. A művészet menedék. Nem kérdez, nem ítélkezik – csak ott van. Kapcsolatot teremt ember és ember között. Híd. Nem választ el, nem ural, nem harsány. Elfogad. És ami a legfontosabb: szabad. Mi művészek, a szabadságnak vagyunk az eszközei. Amit alkotunk, az nem címkéz, nem kategorizál. Nem tartozik senkihez – és mégis: mindenkihez szól. A mostani életünkben, talán minden eddiginél nagyobb szükség van arra, hogy kapcsolódjunk, hogy emlékezzünk rá, kik vagyunk, hogy érezzük, nem vagyunk egyedül