Körtvélyessy Zsolt: "Meghalnék, ha otthon kellene ülnöm a nyugdíjamat várva"

Néhány hónapnyi kényszerpihenő után nemrégiben újult erővel vágott neki a színházi szerepeinek Körtvélyessy Zsolt. A kollégái és a nézők is úgy köszöntötték, mintha el sem ment volna.

– Nem is hagytam abba a színészetet – kezdte a művész a hot! magazinnak. – Csak három hónap kényszerszabadságot vettem ki. A remek or­vo­saim­nak köszönhetően szerencsére jól vagyok, hiszen megoldották a problémámat.

„A kedvesem szereti a színházat, és büszke rám”

A színész évek óta ingázik Kecskemét és Budapest között, hiszen a kecskeméti Katona József Színház örökös tagja. Amikor vidéken van, egy színészlakásban hajtja álomra a fejét.

– Nagyjából tizenötször játszom egy hónapban. Három lakás között ingázom jelenleg: a sajátom, a kedvesem otthona és a színészlakás között. A távollétemkor telefonon tartom a kapcsolatot a párommal. Az unokámmal, aki egy tündér, egy héten kétszer biztosan találkozom – mesélte a büszke nagypapa. – Van egy nagy álmom: hogy az unokám lásson a színpadon. Lili most hároméves, így jövőre talán már eljöhet az édesanyjával az egyik előadásomra. 

– Ilyen Az Ég tartja a Földet, az Elisabeth, a Karnyóné és a Három nővér. Emellett a Szerelmes Shakespeare-t próbálom hamarosan. A kedvesem, ha teheti, mindig megnéz. Igaz, a Három nővért még nem látta, de mivel a következő hónapban több előadásom lesz ebből, lehetősége nyílik majd rá. Szereti a színházat, és büszke is rám. Ő is közel áll a művészethez, hiszen egész életében művészekkel és komolyzenével foglalkozott mint fesztiválszervező és mint a nemzetközi zenei versenyek titkára. Velem ismét megszerettette a komolyzenét. Sokat járunk a MÜPA-ba és a Zeneakadémiára.

Körtvélyessy Zsolt vett egy szobabiciklit

A 82 éves színművész örökmozgónak vallja magát, így nem csoda, hogy ennyi szakmai év után is van benne bőven akarat és motiváció arra, hogy a színpadon átadja a közönségnek azt, ami igazán ő.

– Meghalnék, ha otthon kellene ülnöm a nyugdíjamat várva – vallotta be őszintén Kört­vé­lyes­sy Zsolt.

– Mindig is aktív voltam, egész életemben sportoltam, de mostanában sajnos egy picit ellustultam. Az a célom, hogy újra formába jöjjek, éppen ezért nemrég vettem egy szobabiciklit. Időnként fáradékonyabb vagyok, de erre a kollégák az szokták mondani, hogy ők is! Bár szerintem ez a korral is járhat… Hála Istennek, a memóriám jó. Nemrég játszottam az Egy őrült naplóját, ami egy másfél órás monológ. Ezenfelül a nagy magyar költők verseiből készült, több mint egyórás műsorommal járom az országot, amelynek a címe: Valamit mégis kéne tennem. 

– Szerencsére a színházamban remek színészekkel és rendezőkkel dolgozhatok. Jó kapcsolatban vagyok velük, néhányukhoz baráti kapcsolat is fűz, amiért hálás vagyok – zárta szavait a Jászai-díjas, érdemes és kiváló művész.