Vastag Csaba felesége: Az elején valamilyen szinten ez egy pofon volt

Nem mindenki osztozik ugyan Vastag Csaba és Vastagné Domján Evelin örömében, de a szerelmesek a hot! magazinnak elárulták, nagyon reménykednek abban, hogy idővel újra szent lesz a béke minden szerettük között.

hot!: Ez lesz az első közös karácsonyotok házaspárként. Hogyan készültök az ünnepekre?

Vastagné Domján Evelin: Rengeteg finomsággal! Mi szeretnénk vendégül látni a családunk egy részét. Úgy tervezzük, hogy a szentestét kettesben töltenénk, és az azt követő napokban jönnek majd át a többiek.

Vastag Csaba: Az ősz folyamán saját kezűleg felújítottuk a házunkat, többek között azért, hogy karácsonyra mindenképpen készen legyen, és tudjunk vendégeket fogadni. Mindkettőnk családjában az ünnepek legfontosabb része a szeretteinkkel való együttlét és az ünnepi menü közös elfogyasztása; ez adja meg leginkább a karácsonyi hangulatot.

hot!: Akkor ketten készültök megfőzni a menüt?

Vastagné Domján Evelin: Szerintem a férjem leginkább csak nézni fogja, ahogyan én a konyhában sürgök-forgok. (Nevet.) Nagyon szeretek főzni, anyukámtól rengeteget tanultam, neki köszönhetem a szorgalmamat, a tudásomat – meg igazából mindent, amit elsajátítottam e téren. Tíz gyerekről gondoskodott, ami neki mindig természetes volt, és sosem gondolt teherként a főzésre. Sokszor mondta, hogy úgy főzök, mint ő, és erre nagyon büszke is vagyok. Klasszikus karácsonyi menü lesz: sok-sok bejgli, halászlé, rántott hús vegyes körettel és húsleves annak, aki nem szereti a halászlevet. 

Vastag Csaba: Ha valaki jön hozzánk, nem tud ajándék nélkül kilépni az ajtón. Mindig mindenkinek adunk egy saját készítésű lekvárt vagy teát, vagy a fogások közül legalább egy adagot. Nagyon bírom a kézműves termékeket, ezért igyekszünk mi is mindent saját kezűleg elkészíteni. Tavaly például a diószedés volt a nagy missziónk, azt a diót a bejglikhez daráltuk le. Ezek a közös készülődések, főzések ráadásul közelebb is hoznak egymáshoz, mert van egy közösségépítő hatásuk.

„Nehézkesen indult az életünk”

hot!: Úgy érzem, kifejezetten fontos nektek ez az ünnep és az, hogy adjatok a szeretteiteknek.

Vastagné Domján Evelin: Igen, de nem csak nekik, ugyanis szeretnénk kiválasztani egy családot, akiket meglepünk az ünnep alkalmából. Kicsi koromtól kezdve egy keresztény közösségbe, a szalézi rend által vezetett Don Bosco közösségbe tartoztam.

Nagyon szorgalmas ember, egész életében dolgozott – ez mind a mai napig így van –, de azért nehéz volt eltartania minket. Ekkor kerültem be a tesóimmal ebbe a közösségbe. Itt nőttem fel; suli előtt kaptunk reggelit, meg rengeteg segítséget. Amikor már diákmunkát vállaltam, az volt a célom, hogy én is olyan segítő legyek, mint ők. Vissza akartam adni abból a sok jóból, amit kaptam tőlük. A mai napig bennem él az, hogy ha tehetem, segítsek másoknak, főleg gyerekeknek. Hiszen egy családban kulcsfontosságú kérdés, hogy egy gyermek mennyire éli meg boldogan az első vagy éppen az iskolás éveit.

Vastag Csaba: Nagyon fontos, hogy sose felejtsük el, honnan jöttünk. Kicsiként azt láttam a szüleimtől, hogy ha néha esetleg kevesebb jutott valamiből, akkor is inkább nekünk, gyerekeknek adtak. Például apukám megtartotta nekünk a legjobb falatokat egy ételből, ő meg a kevésbé jó részét ette meg. Ez egy nagyon jó tanítás, mert így belém ivódott, hogy gondolnom kell másokra is. Ez egyébként nemcsak karácsonykor, hanem egész évben jellemez. Nem mindig anyagi vagy tárgyi támogatást adunk, hanem rengeteg jótékonysági koncertet is tartunk a zenekarommal.

hot!: Milyen ajándékokat szoktatok adni egymásnak?

Vastagné Domján Evelin: Nekem nem az ajándékozásról szól ez az ünnep. Mivel tízen vagyunk testvérek, nem mindig kaptunk, sőt ki merem jelenteni, hogy volt, amikor egyáltalán nem kaptunk ajándékot karácsonyra. Az volt inkább számunkra az ajándék, hogy szaloncukor volt a fán. Ezért ma sem ez a legfontosabb része az ünnepnek, de tavaly azt kértem Csabától, hogy írjon nekem egy dalt, amit meg is kaptam tőle, és meg is könnyeztem.

Vastag Csaba: Az volt a dal címe, hogy Köszönöm. Jó kis összegzése egyébként sok mindennek, ami előtte történt velünk. Tényleg többet ér egy ilyen ajándék, mint az, hogy elmegyek egy boltba, és megveszek egy új telefont vagy valamilyen tárgyat.

Vastag Csaba ritkán tervezi meg a pihenését

hot!: Nem titok, hogy nagyon szeretnétek gyerekeket. Ezzel kapcsolatban mi a tervetek?

Vastag Csaba: Jó dolog a tervezés, és hiszek abban, hogy az ember egy picit tervezzen előre, de talán pont ez az, amit annyira nem érdemes időzíteni. Mindketten nagyon nyitottak vagyunk, de nincs bennünk olyan, hogy hány éven belül hány gyerek jöjjön. Mi általában még a pihenésünket vagy a nyaralásunkat sem tervezzük meg, nem vagyunk azok a típusú emberek, akik a naptárba írják a programjaikat – a koncertek persze kivételt képeznek. Mindettől függetlenül nagyon várjuk, hogy egyszer szülők lehessünk.

hot!: És a nászúttal kapcsolatban most mi az elképzelésetek?

Vastag Csaba: Eddig nem nagyon volt lehetőségünk elmenni, mert először jött a Nyerő Páros, amiben szerepeltünk, utána folyamatosan koncerteztünk, de most úgy alakult, hogy végre ezt is bepótolhatjuk.

„Az elején valamilyen szinten ez egy pofon volt”

hot!: A Nyerő Párosban az emberek betekintést nyerhettek a kapcsolatotokba. Hogyan kezelitek a visszajelzéseket?

Vastagné Domján Evelin: Az elmúlt időszakban kaptam hideget-meleget. 

Az elején valamilyen szinten ez egy pofon volt, de aztán abbahagytam a kommentek olvasgatását. Nem akartam tudomást venni erről az egészről. Viszont mindemellett voltak olyanok is, akik rengeteg pozitív üzenetet küldtek nekem, nekik ezúton is nagyon köszönöm! Minden tekintetben sorsfordító volt ez a műsor.

Vastag Csaba: Ma már senkinek sem könnyű szerepelni a médiában. Kikerülhetetlen, hogy támadás érjen valakit. Ha úgy nézzük, ez senkinek sem való, de szerintem szépen álltuk a sarat.

hot!: A műsorban nagyon őszintén elmondtátok, hogy Csaba családjában sajnos nem mindenki fogadta el a házasságotokat. Azóta sikerült enyhíteni ezt a viszályt?

Vastag Csaba: Sajnos a világ most nem a békéről szól, több helyen is dúl a háború, ami szörnyű. Ám mindig meg kell, hogy őrizzük a reményt. Ennek ellenére ez a helyzet nyilván kihatással van mindenki életére, és ezalól a mi családunk sem kivétel.