Hajas László és Zsidró Tamás: Tabuk nélkül mindent megosztunk egymással

A két mesterfodrász, Hajas László és Zsidró Tamás barátsága több évtizedre nyúlik vissza. A hot! magazin most egy hajmeresztő fotózásra invitálta meg őket, ahol tabuk nélkül meséltek a közös kalandjaikról.

hot!: Hogyan emlékeztek az első találkozásotokra?

Zsidró Tamás: Tanuló voltam a nagy­nénéméknél, és velünk szemben volt az akkori legmenőbb fodrászat. Én pincérköpenybe bújva mostam akkoriban a hajakat. Két vendég között kiálltam az ajtóba, és egyszer csak jött valaki, fehér rövidgatyában, kempingbiciklin, a fején pedig egy furcsa fehér bigyó volt, amiről később kiderült, hogy walkman – de én ezt a masinát akkor még nem ismertem. Nagyon menő volt az illető, és hát ő volt Laci.

Hajas László: Én előbb hallottam a munkájáról, mint hogy találkoztam volna vele. A nyolcvanas évek vége fele elmentem egy diszkóba, ahol láttam egy lányt, akinek nagyon jól volt levágva a haja. Azonnal odamentem hozzá, és megkérdeztem, hogy kinek a munkája ez. Zsidró Tamásé volt. Akkor néztem egy nagyot, hogy „Na, van más is a szakmában, aki jól vág hajat!”

hot!: Azóta jó pár év eltelt. Ez idő alatt előfordult, hogy valamin összevitatkoztatok?

Zsidró Tamás: Szerinted lehet vele vitatkozni? (Nevet.) Ő egy Oroszlán – fogalmazzunk úgy, hogy „néha meghallgat”. De egyébként sosem veszekedtünk. Más a stílusunk és az egyéniségünk, de ez így működik jól a szakmánkban és a magánéletünkben is.

hot!: Barátilag is sok időt töltötök együtt?

Hajas László: Naná! Sokat nyaraltunk együtt, meg a családjainkkal is. Amikor a gyerekeink még kicsik voltak, ők is sok időt töltöttek együtt. De emellett rengeteg közös hobbink is volt, meg van is a mai napig. Egyedül a vitorlázásba nem sikerült engem annyira belerántania.

Zsidró Tamás: Bizony, rengeteg időt töltöttünk együtt az évek során a mai napig. Persze előfordul, hogy az elfoglaltságaink miatt nem beszélünk egy-két hétig vagy esetleg egy hónapig, de minden esetben ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Tabuk nélkül mindent megosztunk egymással.

Hajas László és Zsidró Tamás úgy véli, nincs értelme a rivalizálásnak

hot!: Van olyan dolog, amit kevésbé kedveltek egymásban?

Hajas László: Ő mindig könnyebben becsajozott! (Nevet.)

Zsidró Tamás: A szöszögés! Ha bárhova elmegyek vele vásárolni, rengeteg ideig szöszög, legyen szó bármilyen termékről. 

Na, volt már, hogy ettől a falnak tudtam volna menni, de hát 35 év alatt azért már megszoktam.

hot!: Sokszor mondtátok már, hogy sosem tekintettetek riválisként egymásra. Ezt hogy tudtátok kikerülni?

Zsidró Tamás: Azért vagyunk nagyon jóban, mert teljesen más az egyéniségünk, és emiatt a vendégeink egyénisége is más. Ezért nem versenyzünk. Nincs értelme a rivalizálásnak.

Hajas László: Ő inkább a vagányabb, extrémebb stílust képviseli. Hihetetlenül jó ízlése van ehhez, jók a meglátásai. Én viszont inkább naturálisan elegánsabb vagyok. Tehát míg ő simán felvesz egy narancssárga nadrágot – ami neki amúgy nagyon jól áll –, addig én maradok a kék színnél.

hot!: Mi az, ami közös bennetek azonkívül, hogy fodrászok vagytok?

Hajas László: Hát, azért több dolog is van, de például többször voltak azonos járműveink! Együtt vettük őket, ezért a rendszámuk is csak egy számmal tért el. Most pedig ugyanolyan a motorunk, csak a színük más, és ezeknek is majdnem azonos a rendszámuk. Mindketten imádunk motorozni, és mindketten praktikus okból használjuk őket, mert a sza­lon­jaink olyan helyeken vannak, ahol halál a parkolás.

Zsidró Tamás: Plusz ezekkel ki lehet kerülni a belvárosi dugókat.

„Azt mondta,hogy felborult,és menjek érte!”

hot!: Mi a legmeghatározóbb közös élményetek?

Zsidró Tamás: Hú, millió van! De amit talán ki tudnék emelni, az akkor volt, amikor még új volt itthon a mobiltelefon. Laci akkor nyitotta meg Pécsen az egyik üzletét. Nagyon menő volt, hogy fel tudtuk hívni egymást, ezért többször is telefonáltunk. Éjszaka is felhívott, amikor jött hazafele, aztán egyszer csak puff, letette. Na, mondom, biztos úton van, nem tud beszélni. Pizsamába bújtam, de aztán újra csörgött a telefon. Azt mondta, hogy felborult, és menjek érte!

Hajas László: Ekkor már Dunaújvárosnál, a hatvanhatos kilométerkőnél voltam. Nyilvánvaló volt, hogy őt hívom, és húsz perc alatt ki is ért – talpig pizsamában... Tényleg bármikor számíthatok rá: tudtam, hogy segíteni fog, és ahogy tud, odaér hozzám.

hot!: Pontosan mi történt?

Hajas László: Elütöttem egy őzet: kijött elém, és már nem tudtam kikerülni. Miután Tomi kiért, jött már a vadőr is, tettünk-vettünk, majd Tomi a fejéhez kapott: bekapcsolva hagyta a gázkonvektort! Úgyhogy nem sokkal később már húzott is vissza, én meg reggel hétig még ott maradtam intézkedni.

Zsidró Tamás: Hozzáteszem, hogy szerencsére nem égett le a ház, időben visszaértem!

„Mindenki hülyének nézett minket”

hot!: Említettétek, hogy sokat nyaraltatok együtt. Milyen programjaitok voltak ilyenkor?

Hajas László: Egyszer Portorozba mentünk ki, Tomi hozta a jet-skit, én meg vittem a motorcsónakomat. Egyik reggel kinéztem a tengerre, majd rámutattam egy messzi toronyra, és kitaláltam, hogy menjünk el oda. 

 Hát azon besírtam, annyira röhejes volt! Végig ebben a gumiruhában volt.

Zsidró Tamás: Pontosan így mászkáltam egyik boltból a másikba, majd aztán leültünk fagyizni. Egy idő után észrevettük, hogy kezd beszürkülni az ég, megjelentek a felhők, a szél is felcsapott. Nekünk viszont muszáj volt visszamennünk. Mindenki hülyének nézett minket, hogy miért pont most indulunk meg. Hatalmas hullámok voltak, ezért kértem egy búvárszemüveget, hogy lássak is valamit.

Hajas László: Másfél órán keresztül küzdött a hullámokkal, mi meg a hajón pezsgőztünk, és figyeltük, ahogyan Tomi előbukik a hullámokból, majd vissza.

Zsidró Tamás: Másnap nem tudtam lábra állni, annyira fárasztó volt folyamatosan tompítani a jet-ski eséseit. Ezután rögtön el is adtam!

hot!: Van valamilyen becenevetek, ahogyan hívjátok egymást?

Hajas László: Van hát! Én Haji vagyok, ő meg Työtyő. Azt viszont ne kérdezd, hogyan és miért alakultak ki ezek a nevek, mert egyikünk sem emlékszik erre – egyszerűen csak kialakultak.