Gubik Petra az anyaságról: "nem látom magam előtt, hogy három évet otthon tudnék ülni"

Gubik Petra a családjából merített erőt ahhoz, hogy küzdjön, de közben megtanulta, hogy saját magával is törődnie kell. Érzéseiről és az önmagával való csatározásról őszintén beszélt a hot! magazin stábjának.

hot!: Nemrég bemutatták a Madách Színházban a Pretty Woman című musicalt, amelyben te játszod a főszerepet. Egy ilyen premier előtt hogyan telnek a napjaid?

G.P.: Rendkívül gyorsan és tartalmasan. Szabadúszó vagyok, tehát ezenkívül is vannak mun­káim és kötelezettségeim, de azért ilyenkor az adott bemutató élvez elsőbbséget. Március óta készülünk erre a darabra. Kellemes teher a vállamon, hogy a Micsoda nő! című világhírű film első színpadi adaptációjában játszhatom el Vivian szerepét. Nagy felelősség, de egyben kitüntetés is.

hot!: Tartasz attól, hogy a nézők Julia Robertsszel fognak összehasonlítani?

G.P.: Mivel mindenki ismeri ezt a filmet, természetes, hogy lesznek, akik párhuzamba állítanak majd vele. De nekünk nem az a dolgunk, hogy utánozzuk a film szereplőit. Egy színházi előadás az „itt és most” pillanatokról szól. Akkor csinálom jól a dolgomat, ha minden nő azonosulni tud majd az én Vivianemmel.

Petra állítja: amíg csak magáért felel, flexibilisebb

hot!: Hogy telt a nyarad a folyamatos próbák közepette? Jutott azért időd a pihenésre?

G.P.: Az elmúlt években azt tapasztaltam, hogy ha jött egy felkérés, azonnal igent mondtam. Ma már tanulom a nemet mondást; fontos, hogy maradjon énidőm. Igyekszem elutazni, ha tehetem, akár rövidebb időre is, mert így picit kiszakadok a megszokottságból. Ha ezt nem teszem, valamivel mindig megtalálnak, és persze miért ne – bevállalom. Szeretem a munkámat, ezért szinte nem is értem, hogy fáradok – de ha mindenre igent mondok, akkor egyszer csak azon kapom magam, hogy elment a nyár, és nem pihentem semmit. Néha el kell menni pár napra, a lehetőségekhez mérten minél messzebbre! Így tettem most nyáron is. 

 Ezek az „ünnepnapok” motiválni is tudnak.

hot!: Akkor egyelőre úgy érzed, ráérsz arra, hogy családod legyen?

G.P.: Ezen sosem görcsöltem, és most sem agyalok ezen. Jelenleg azt élvezem, hogy a hosszú évek munkája kezd megtérülni. Ez nagyon jó érzés. Jó helyen vagyok, jó dolgokat csinálok, és ezt szeretném tartani.

„Az anyaság a legszebb és leg­nemesebb feladat egy nő életében”

hot!: Nem tartasz attól, hogy amikor majd belevágsz a családalapításba, egy időre kiesel a munkából?

G.P.: Azt gondolom, hogy az anyaság – függetlenül attól, hogy imádom a munkámat – a legszebb és legnemesebb feladat egy nő életében. Ez viszont akkor jön, ha megérik rá az ember. Ha én elérek odáig, akkor a legnagyobb boldogsággal élem majd meg a mindennapokat. 

 Ő óvodapedagógus, és bevitt magával a csoportjába. Ebben szocializálódtam, ezért imádok a mai napig közösségbe járni, illetve idősebb emberekkel barátkozni. Kétévesen sem foglalkoztam azzal, hogy a ba­rá­taim kétszer annyi idősek, mint én. Anyukám abszolút női példakép számomra, aki megvalósította önmagát. Amit lehetett, kihozott a karrierjéből: óvoda- és intézményvezető is volt. Mindemellett feleség, felnevelt három gyereket, otthon is helytállt, másoddiplomát és jogosítványt szerzett, és még sorolhatnám. Ő vitt engem zeneiskolába meg modellkedni, ott volt az összes vizsgámon és előadásomon apukámmal együtt, de a mai napig fogalmam sincs, hogyan csinálták. Hálás vagyok nekik azért, hogy biztosították nekem azt, hogy én is megvalósítsam önmagam!

hot!: Ezek szerint sok erőt ad a családod.

G.P.: Igen! Egyébként a nagymamáim is sokszor ösztönöznek. Mindkettőnek kétkezi munkája volt, de soha egy panaszt nem hallottam tőlük. Sosem volt büdös nekik a munka. Az egyik nagymamám nemsokára kilencvenéves lesz, egyedül él, és vezeti a háztartást. Persze kap segítséget, de megvan a saját kis életritmusa. Úgy érzem, én is ezt a vonalat képviselem a családban, csak én a művészi szférában viszem tovább ezt a mentalitást.

„Voltak kapuk, amiket hiába döngettem”

hot!: Mennyire változott meg az életed, amióta megnyerted a Sztárban Sztárt?

G.P.: Azt tanította meg ez a műsor, hogy higgyek és bízzak magamban. Sosem vágytam nagy dolgokra, csak egyszerűen ki akartam próbálni magamat; bizonyítani szerettem volna, de azt is inkább csak magamnak. Viszont rájöttem, hogy amíg magamnak nem felelek meg, és amíg nem szeretem magamat, addig a világ összes dicsérete is kevés lesz. Még ma is odajönnek hozzám az emberek, és mondják, hogy nekem drukkoltak a műsorban. Ezek nagyon jól­es­nek! Eddig nem igazán tapasztaltam meg a saját bőrömön, hogy milyen az, ha az emberek egy része kiválaszt magának kedvencnek és követendő példának. 

hot!: Úgy érzed, hogy sikerült eleget bizonyítanod ön­magadnak?

G.P.: Volt idő, amikor arra gondoltam: „Dolgozom ezerrel – de mikor lesz ennek foganatja vagy gyümölcse?” Voltak kapuk, amiket hiába döngettem. 

 Én sem ma kezdtem a szakmát, mégis előfordul, hogy azt mondják, hogy oda nagyobb név kell. Tavaly is volt egy ilyen élményem. Teljesen megértettem, nem volt bennem sértettség. Viszont az nagyon érdekes, hogy pont ezután jött a Sztárban Sztár, és miután megnyertem, kiderült, hogy gondolkodtak bennem, csak aztán  a producer nem mellettem döntött. Nem gondolnám, hogy a tehetségem lett több, inkább csak kaptam egy platformot. Nagyon hálás vagyok ezért, mert lehetőséget kaptam, és azóta is folyamatosan nyílnak a kapuk.