Veszélyes, vényköteles injekcióktól fogynak a magyar sztárok

Szomorú tény, hogy bármennyire is azt hisszük, hogy a világunk az emberiség jobbléte érdekében fejlődik, a valóságban mást sem csinálunk, mint pusztítjuk a bolygót és vele együtt saját magunkat is. A huszonegyedik század kreált idoljai talán a legbeszédesebb példák erre. A mi korunkban az ideális nő sovány. Nem vékony, nem karcsú, nem darázsderekú, hanem ijesztően sovány. Test szerte kiálló csontjai vannak, a bordái látszanak, a szegycsontja előre türemkedik, a combjai között minimum tíz centis rés tátong, övet pedig azért nem hord, mert a csípőlapátjai anélkül is megtartják a farmert. 

Szomorú látvány. Mégis nők százai, ezrei sanyargatják, mérgezik magukat azért, hogy ők is így nézhessenek ki. A sovány-divathullám körülbelül két évvel kezdődött terjedni a hazai hírességek körében, és mára már olyan méreteket öltött, hogy akár társaságokban, bulikon, összejöveteleken is teljes természetességgel beszélnek arról, hogy mit és melyik orvosnál sikerült felíratniuk. Mert hogy azok a szerek, amelyekkel elérik a kívánt testsúlyukat, vényköteles gyógyszerek, melyeket túlsúlyos embereknek írja fel eredetileg a belgyógyász vagy az endokrinológus. 

Kétféle kedvenc van most Magyarországon: a Saxenda (liraglutid hatóanyag) és az Ozempic (szemaglutid hatóanyag) nevű injekciók – írja a Metropol. Mindkettő szer testtömegcsökkentésre adják azoknak a betegeknek, akiknek a testtömegindexe jelentősen vagy kórosan eltér az egészségestől. A használatukkal a szakértők szerint 5-6 hónap alatt akár a teljes testsúly 10-15% -át is elvesztheti a delikvens. 

Az injekciókat hetente kell beadni, a Saxendát (3 darabos) jellemzően 60 ezer forintért, az Ozempicet pedig 36 ezerért lehet megvenni… 

Nem olcsó mulatság. De mennyire megéri, ugye? A diétás koszt, az edzőtermi bérlet, a személyi edző mind mind nagyon sokba kerül, és sokkal több fegyelmet és kitartás igényel az ő segítségükkel lesoványodni. 

Az időközben megrongálódott emésztőszervek – mert ezek a gyakori mellékhatások – pedig majd meggyógyulnak maguktól… 

Vagy nem. De valamit valamiért, ugye?