Kóbor özvegye már nem hisz az újévi fogadalmakban

Hogy teltek az ünnepek Mecky nélkül? 
 

Zsóka: Tavalyelőtt minden olyan gyorsan történt és a gyász borította be a karácsonyunkat, de idén már át tudtuk élni az ünnep varázslatos hangulatát, mert éreztük, hogy Mecky is itt van velünk.

Léna: Talán éppen ezért szerettük volna különlegessé tenni ezt az ünnepet és mivel egy trópusi utazást kaptam ajándékként a mamától, mindkettőnknek jót tett a távolság. Én már máskor is voltam hasonló helyen, de soha nem a papával. 

Egy idegen, de gyönyörű ország valahol segített nekem elfogadni azt a megváltoztathatatlan tényt, hogy a papa már csak a szívemben él. Ez annyira megérintett, hogy örök emlékként egy fényképen ezt ki akartam fejezni. Ez a kép szerintem szavak nélkül is mesél... 
Egy másik élmény is megragadott ebben a távoli országban, ahol életemben először a tenger mélyét is felfedezhettem, mint búvár. Ott a mélyben is, a csendben, az a gondolat járt át, bárcsak megoszthatnám a papával, de ugyanakkor a lelkem mélyén tudtam, hogy velem van. Hiszen  Ő is a tenger szerelmese volt.

Nagy családdal ünnepeltetek, vagy kettesben?

Zsóka: Eddig minden évben a nagy családdal ünnepeltünk, de idén az utazás miatt ez másképp alakult, amit nem is bánunk, mert ez az út még szorosabbá fűzte a kapcsolatunkat Lénával. Itthon a család és a barátaink már nagyon vártak minket.

Léna: Nálunk a karácsony soha nem az ajándékokról szolt, hanem a meghitt szeretetről. 

Zsóka, mi volt a menü, bevált magyaros ételeket, vagy különleges ízeket tálalsz ilyenkor? 

Zsóka: Úgy időzítettük az utazást, hogy az ünnepek második felét már itthon töltsük és természetesen nem hiányozhattak az asztalról a hagyományos, finom magyar ételek: töltött káposzta, húsleves, és bejgli, amit Mecky is annyira szeretett. Még arra is jutott időnk, hogy a jól bevált mézeskalácsot is megsüssük Lénával. Jó érzés volt a narancsillatú, feldíszített házba megérkezni, és ahogyan a halk karácsonyi zene puhán körbe ölelt bennünket, gyertyákat gyújtottunk drága férjem emlékére.

Léna, mit jelent számodra a zene? Azt már említetted, hogy a tanulás az első, de azt is tudni lehet, hogy édesapád bátorított téged, hogy színpadra állj.

Léna: A művészvilág szinte természetes számomra, mert én ebben nőttem fel. A papa mindig biztatott, de óvott is tőle. A zene mindig jelen volt az életünkben. Úgy érzem, a véremben van és alig várom, hogy kipróbálhassam magam. Már kicsi korom óta gondolkozom ezen, de nem szeretnék semmit elsietni. A Sztárban sztár leszek! kitűnő alkalom lehetne, és bár a mama és a keresztapám már áldását is adta, én egy "Égi jelre” várok.

Zsóka: Nem kérdés a továbbtanulás és diplomaszerzés Léna jövőjére nézve, és ezt ő is nagyon komolyan veszi. Ezek az alapok, amire bármikor építhet majd, ahogyan az apukája is tette.

Léna: Ez így is van. De akármi is lesz, a zene és a tánc mindig az életem része marad.

A műsorra visszatérve: kinek a bőrébe bújnál szívesen, és van-e olyan karakter, akinek kevésbé? 

Léna: Vannak kedvenceim, de a műsor arról szól, hogy bármelyik előadóművész bőrébe bele tudjak bújni és mind stílusban, mind éneklésben helyt tudjak állni. Persze keresem azokat az énekeseket, akikkel már tudnék azonosulni, de mivel szeretem a kihívásokat, azokat is, akik távol állnak tőlem stílusban. Ha úgy hozza a sors, hogy mégis indulok a műsorban, akkor egy valamiben nagyon reménykedek, mégpedig abban, hogy ne az édesapukámat kelljen majd utánozni, mert őt szerintem senki sem tudja.

Volt újévi fogadalmatok is?

Zsóka: Nem tartom fontosnak és helyénvalónak az újévi fogadalmakat, mert szerintem az ember úgy kell megélje az év minden napját, hogy átgondoltan és helyesen cselekedjen. A szilvesztert pedig vagy szűk családi körben vagy barátokkal töltöttük eddig és ez idén is így volt. 

Persze az új év első napján a lencse nálunk sem hiányozhat.

Léna: Én mindig nagyon várom az új évet, mert tele vagyok tervekkel, ötletekkel és minden irányban nyitott vagyok, de azt már megtanultam az fiatal életemben, hogy egyetlen pillanat sem tart örökké, mert nem tudhatjuk mit hoz a holnap.