Ha özvegyén múlik, sosem lesz Haumann-emlékhely Palóznakon

2022 május 28-án, pár nappal a 81. születésnapja után hunyt el Haumann Péter, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész, az ország egyik legkedveltebb szinkronhangja, előadója, közszereplője. 

A színművész a halála előtti években Palóznakra költözött, abba az imádott házba, ahonnan a pandémia idején például ki sem tették a feleségével a lábukat. Imádtak ott lenni, amikor lehetőségük volt rá, vagy a szükség úgy hozta, aktívan részt vettek a falu közösségi életében, gondozták a növényeket, közösségi szemét szedésben vettek részt, a színművész tiszteletdíj nélkül is fellépett, ha kellett. Haumann Péter halála talán ezért is nagyon megérintette a helyieket. Nekik a híres színművész csak "a Péter" volt, akinek mindenkihez volt egy kedves szava. A Palóznakiak büszkék voltak rá, hogy egy településen élhetnek vele, így nem volt kérdés, hogy valamilyen módon szerettek volna örök emléket állítani neki. A tervük azonban - most már úgy tűnik - soha nem valósul meg. 

Mint arról a Bors elsőként beszámolt, a település vezetése ugyan nyitott volt arra, hogy a színész kedvenc, tóra néző padján emlékhelyet alakítsanak ki, Haumann Péter özvegye, Ágnes nem támogatta az akkor felmerült ötletet. 

– nyilatkozta korábban Trokán Péter színész, aki szintén Palóznak díszpolgára és aki sok időt töltött kettesben Haumannal a Balaton partján. 

Semmi sem lesz a Haumann-emlékhelyből?

A színészt a napokban újra felkerestük a témában, arról érdeklődve, hogy történt-e változás az ügyben, elképzelhető-e, hogy Haumann Péter halálának első évfordulójára lesz mégis emlékhely a településen. 

– mondta a Bors megkeresésére Trokán Péter. Megkerestük a falu polgármesterét, Czeglédi Ákost is, aki megerősítette a színész szavait: 

– Nincs hír emlékhelyről – nyilatkozta szűkszavúan. 

Hogy mindennek ellenére lesz-e valaki, aki fontosnak érzi, hogy örök emléket állítson, még a jövő zenéje, nem tudni... Mindenesetre szomorú hír ez, hiszen ez azt jelenti, hogy egy ilyen kaliberű művész a halála után, tulajdonképpen "nyomtalanul tűnik el" az emlékezetekből.