Itt az igazság! VV Anett és Sáfrány Emese úgy döntött: tisztázzák, mi történt valójában

Emese azért döntött úgy, hogy kiáll a nyilvánosság elé, mert szeretné tisztázni a sok félreértést, ami a siklósi spirituális szertatáson történtekkel kapcsolatban szárnyra kaptak. Sokan azzal vádolják, hogy ő hagyta magára Anettet, pedig egyáltalán nem ez az igazság. Most teljes részletességgel mesélte el, mi történt azon a bizonyos éjszakán és az azt követő közel 24 órában, illetve azt is elárulta, miért döntöttek barátnőjével úgy, hogy részt vesznek a szeánszon.

– Velem és Anett-tel is nagyon sok minden történt a magánéletünkben az utóbbi hónapokban. Mindent meg akartam tenni annak érdekében, hogy lelkileg rendbe hozzam magamat, és újra teljes értékű anyaként működjek. Pszichológushoz jártam, többször voltam családállításon, coach-nál is. Majd amikor már többektől hallottunk erről a szertartásról, hogy tisztán lássunk, és esetleg olyan megoldások jussanak eszünkbe, ami segít a korábbi kudarcokból és problémákból kilábalni, úgy döntöttünk, mi is elmegyünk – kezdte a Borsnak.

„Nekem nem volt hallucinációm”

Emese és Anett olyan ismerősükkel is egyeztettek, aki ugyanazon a helyen volt egy szeánszon, és ő élete egyik legjobb élményeként beszélt részvételéről. Együtt olvastak mindennek utána, begyűjtöttek információkat, és közösen indultak el.

– Este megtörtént a szeánsz, minden rendben zajlott. A szertartás vezetőjével, az úgynevezett sámánnal csak mi hárman voltunk jelen. A hírekkel ellentétben nekem nem volt hallucinációm, csak a gondolataim erősödtek fel, azok, amiért odamentem. Anett nevében nem nyilatkozhatom. Pozitívan nyugtáztam, úgy éreztem, mindent el tudok engedni, ami nekem lelki fájdalmat okozott. Az eredeti terv az volt, hogy a szertartás helyszínéhez közel, egy külön sátorban fogunk aludni, az összes cuccunkat ott helyeztük el, végül mégis a szeánsz helyszínén, a szabad ég alatt, két matracon, egymás mellett tértünk nyugovóra – mesélte a részleteket arról a bizonyos éjszakáról.

Több óra alvás után, mikor már felkelt a nap is, Anett ébresztette Emesét, és azt kérte, hogy hagyják el a helyszínt, szeretne hazamenni.

– Javasoltam, hogy feküdjünk vissza, várjunk még egy kicsit az indulással, azonban ő ragaszkodott a kéréséhez. Végül beleegyeztem, csak azt kértem tőle, hogy addig várjon, amíg átrohanok a sátorba a személyes iratainkért, a táskánkért. Csupán 1-2 percig voltam távol tőle, de mire visszaértem, őt már nem láttam sehol. Körbenéztem, kiabáltam neki, de nem jött válasz. Elindultam a szertartás vezetőjéhez, aki egy házban tartózkodott, jeleztem felé, hogy baj van, Anett eltűnt. Azonnal kocsiba pattantunk, és elindultunk a barátnőm autója felé, arra gondoltam, hogy ő már ott lehet. Sajnos nem volt, így különváltunk, és mindenfelé kerestük a környéken – emlékezett vissza.

„Nem egy drogos bulin vettünk részt”

Emese ekkor már értesítette mindkettőjük hozzátartozóit, tájékoztatta őket a történtekről, akik Budapestről azonnal a helyszínre siettek. Mivel már Anett eltűnése óta hosszabb idő telt el, úgy döntöttek, értesítik a hatóságokat.

A rendőrséget mindenről tájékoztattam. Ezt követően kezdték el nagy erőkkel, kutyák és drón segítségével keresni őt. Mindent elkövettek, hogy a nyomára bukkanjanak. Kétségbe voltam esve, mi történhetett vele, hova tűnt a barátnőm, és azon törtem az agyam, mit kellett volna abban a helyzetben másképp csinálni. De semmit nem tehettem volna, hiszen azt hittem, megvár, ő egy felnőtt nő, és az ő döntése volt, hogy elindult nélkülem – fűzte hozzá.

Emesének egy örökkévalóságnak tűnt ez a közel 24 óra. Anett eltűnését követően másnap hajnali öt óráig tartózkodott a helyszínen, de lelkileg annyira megtört, visszajött Budapestre.

– Mindvégig abban reménykedtem, hogy hamarosan előkerül. Végül a volt párja értesített, hogy megtalálták, Anett első kérdései között az volt, hogy velem mi van. Miután visszakapta a telefonját, az első kérdései között velem vette fel a kapcsolatot. Azóta is folyamatosan beszélünk, és az, hogy nektek elmeséltem ezt a történetet, közösen beszéltük meg, szeretnénk tisztázni, nem egy drogos bulin vettünk részt, nem szórakozásképpen mentünk oda. Nagyon bánt minket a rengeteg rosszindulatú hír, amik nem fedik a valóságot. Anett is el fogja mondani, ő hogyan élte át a történteket, de csak ha eljön ennek az ideje és készen áll majd erre – mondta lapunknak.

„A sokkon már túl vagyok”

Emesét sokan azzal vádolják, ő a felelőse az Anett-tel történtekért. Ezt azonban határozottan cáfolja, hiszen egyikük sem számíthatott arra, hogy csaknem tragédiába torkollott a szertartás.

Keresi az ember, mit kellett volna másképp csinálni. Nyilván, ha tudtuk volna, mi lesz a vége, akkor neki sem vágunk ennek az egésznek. De csak az vezérelt minket, hogy majd ott megleljük a válaszokat a problémáinkra. Most csak az a fontos, hogy Anett előkerült. Minden megfordult a fejemben, mi történhetett vele. Azóta sem tudni pontosan, mi történhetett, de bízom benne, hogy ez is hamarosan kiderül. Mindamellett, hogy szembesülnöm kellett az állapotával, megnyugodtam, hogy életben van. A sokkon már túl vagyok, de nagyon megérint, hogy tudom, milyen állapotban van most is. Sok igazságtalan bántás ér minket, ezt nehezen viseljük. Most az a legfontosabb, hogy tartsam benne a lelket, igyekszem nyomatékosítani benne, hogy már nem tudjuk nem megtörténtté tenni, tovább kell lépnünk ezen, és minden rendben lesz. Így utólag úgy gondoljuk, hibát követtünk el. Még mindig azt várjuk, hogy felébredjünk ebből a rémálomból. Most nincs kedvem kimozdulni az utcára sem, folyamatosan Anett arcát látom magam előtt – mondta megtörten Emese.

„Egyetlen dolog vár ránk, egy óriási ölelés”

Szerencsére a történtek nem tették tönkre a több éves barátságukat. Sőt, talán ezáltal még közelebb kerültek egymáshoz, mint valaha.

– Én mindig igyekeztem a más és a saját hibámból is tanulni. Abban bízom, hogy másoknak segít a mi történetünk. Bármilyen hasonló szertartáson részt venni komoly kockázattal járhat. Most, amikor két nő szenved, az egyik lelkileg, a másik testileg és lelkileg, az emberekből mégis csak a negativitás jön ki. És bár bennem volt egy kis félelem, Anettben marad-e irányomban bármilyen rossz érzés, de a beszélgetésekből azt érzem, hogy támaszként gondol rám, és ennek most örülök. Egyikünk sem hibáztat senkit, mi voltunk ott, a mi döntésünk volt. Amit kellett, már mindent átbeszéltünk, még egyetlen dolog vár ránk, egy óriási ölelés – zárta a beszélgetést Emese.