Nem hajlandó az élete hátralévő részét felesleges dolgokra fecsérelni. Viszont minden alkalommal, amikor valami jó történik vele, megköszöni a Teremtőnek. Szerinte mindenkinek ezt kellene tennie.
Árad a lényéből a nyugalom. Meg kellett dolgoznia érte vagy alapvetően ilyen a személyisége?
Mindkettő igaz. Nem vagyok különösebben pattogós természetű. Világéletemben törekedtem a harmóniára, ami nem a legjobb tulajdonság egy színész részéről. Ha dolgozom, igyekszem átkapcsolni egy más rezgésszámra, színész üzemmódba.
Jóval fiatalosabb a koránál.
A szüleim nem voltak túlsúlyosak, egyikük sem lett idősebb korára töttyedt öregember. Ők nem olyan módon tartották karban magukat, mint ahogy arra nekem lehetőségem van, hanem egész életükben dolgoztak. Nem szeretek vele különösebben kérkedni, de ha nem dolgozom, mindig az uszodában kezdem a napot. A mozgás gyerekkorom óta a lételemem. Most is mennék már le a Balatonra kertészkedni, nem sokat szoktam egy helyben ülni.
Foglalkoztatja az idő múlása?
Szinte napra pontosan 70 éves koromban jutott eszembe, hogy ha kegyes hozzám a Jóisten, mennyi is lehet még hátra. Elkezdtem számolni, és azt mondtam magamnak, egy jó, használható 15 év. 85 éves koromban Bodrogi Gyulához hasonlóan remélem én is tudok még dolgozni, ami nekem lételemem. Fontos, hogy szükség legyen rám, hogy tehessek valamit magamért és a családomért. Eldöntöttem, innentől kezdve felesleges dolgokat nem csinálok, csak olyat, ami tényleg örömet okoz nekem.
Megviselte a koronavírus. Felépült már belőle?
Érdekes dolog lenne feldolgozni a posztcovidos állapotot. Nem tudom, hogy kinek van hozzá energiája. A koronavírus egy csomó mindent megváltoztatott számomra is. Egy kicsit másképp látom a világot.
Mi a legkorábbi emléke gyerekkorából?
75 évesen előbb jutnak eszembe olyan dolgok, amik 60 évvel ezelőtt történtek, mint az, hogy mit csináltam másfél órával ezelőtt. Arra emlékszem, hogy a nagybátyám nyakában ülve mentünk be a nádason keresztül a Balatonba. Amikor megláttam az óriási nagy vizet, teljesen lenyűgözött engem egy életre. Azóta is Balaton szerelmese vagyok.
A szüleinek fűszerüzletük volt. Nem szerették volna, hogy a fiuk is kereskedő legyen?
Apám nem erőltette. Nekem annyira nem volt elképzelésem, hogy mit fogok csinálni, amikor felnövök. Amikor kikerültem a gimnáziumból, akkor jutott eszembe, hogy valamit azért kellene. Jelentkeztem a Vendéglátóipari Főiskolára, de nem vettek fel. Hála istennek, mert akkor szállodaigazgató lennék. A színészetet a mai napig nem sikerült megunnom.
Mi az, amit a szüleitől örökölt?
Apámtól az igazságérzetet. Kétszer is elvették az üzletét és az utcára került. Nem tudta feldolgozni az igazságtalanságot. Anyámtól pedig a kitartást, az eltökéltséget és a család iránti elkötelezettséget.
Milyen apának, nagypapának tartja magát?
Ezt nem tudom. Olyannak, mint még pár százmillió nagypapa a világon.
Gábor Miklós színészóriás volt a példaképe, végül találkoztak is.
Kiragasztottam a képét a szobám falára. Akkor vettem le, amikor megjelent a kecskeméti színházban, ahol én is játszottam. Nagyon büszke vagyok rá és hatalmas adománya volt az életnek, hogy az egy időben a barátjának mondhattam magam.
A magassága előny vagy hátrány a szakmájában?
A mesterem, Ruszt József felkészített rá, hogy ne csodálkozzak, ha sokan nem fognak szeretni, amikor először találkoznak velem, de később megváltozik rólam a véleményük. Le voltam döbbenve. Azt mondta, ha egy magas ember lefelé néz valakire, az egyes embereket irritálhat, nagyképűnek gondolhatják. Én ezt tudomásul vettem és a mai napig működik. Bár a kosárlabdapályán nem éreztem, a civil életben a nálam magasabb emberektől magam is ösztönösen elhúzódom.
Nem akart inkább kosaras lenni?
Végigkosaraztam a gimnáziumot. Azért is nem foglalkoztam vele, hogy mi lesz, ha elvégeztem. Két játékostársam is bekerült kosárlabda ifjúsági válogatottba. Nagyon meg voltam sértődve, hogy én nem. Tudtam, hogy akkor ez nem lehet számomra cél, nem vagyok annyira tehetséges, hogy hosszútávon, magas színvonalon csináljam.
Imád horgászni. El szokott merülni közben a gondolataiban?
Semmilyen bölcs dolog nem szokott eszembe jutni a csónakban ülve horgászat közben. Mindössze az jár a fejemben, hogy hogy a nyavalyában tudnám megfogni azt a halat. Sajnos tavaly elment az egyik legjobb barátom, ő is nagyon nagy horgász volt. Amikor össze tudtunk jönni, mindig elmentünk pecázni, hogy egy jót beszélgessünk, de egész idő alatt semmi másról nem volt szó, csak a horgászatról.
Hívő ember. Szokott párbeszédet folytatni a Jóistennel?
Erre nem igazán vállalkozom egyelőre. Viszont egy lelki tanítótól, aki szintén nagyon vallásos ember azt tanultam, hogy a Jóistentől nem csak kérni kell, hanem meg is kell köszönni, ha valamit kaptunk tőle, akár kértük, akár nem. Még a legapróbb dolgot is. Gyakran a vallásos emberek sem teszik meg. Én ezt soha nem mulasztom el. A mentális segítség is felülről jön. Meg vagyok győződve róla, hogy a covid valahonnan máshonnan indult el, mint egy kínai piacról. Az sem véletlen, hogy még véget sem ért a koronavírus-járvány, de már itt van a háború. Az emberiség okkal kapja ezeket a feladatokat. Utána már csak rajtunk múlik, miként „vizsgázunk” a Teremtő előtt.
Trokán Péter túl van a koronavírus-fertőzésen, mégsem érzi gyógyultnak magát. A betegség utóhatásai még hónapokkal a kórházi kezelés után is kínozzák. Erről vallott a Ripost7 hetilap ma megjelenő számában.
