Esztergályos Cecília: "Még mindig meggondolatlanul imádom az életet"

Fél év múlva tölti a nyolcvanadik életévét Esztergályos Cecília, aki boldog, hogy még mindig számítanak rá az Újszínházban. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő hónapokig nem állhatott színpadra, mert egy rossz mozdulatnak köszönhetően másodszor is meg kellett operálni a csípőjét.

– Móricz Zsigmond Sári bíró című darabjában tértem vissza. Fergeteges, teltházas előadás volt. Nagyon örült nekem a közönség. Öt előadásban játszottam, de egytől el kellett búcsúznom, mert technikailag nem tudok mindent megcsinálni a műtétjeim miatt – kezdte a Borsnak színésznő, aki hosszú időre kényszerpihenőre volt ítélve.

Az első két hónapban rendkívül le voltam lombozódva. Tavaly előtt nyáron már egyszer megoperálták a lábam, alig vártam, hogy újra játszhassak, de amikor szeptemberben 25-én visszatértem, a tapsviharnál újabb baleset történt. Nehéz volt, de a férjem mindent elkövetett annak érdekében, hogy meggyógyuljak. Rettenetes volt a kiszolgáltatottság, de túléltem az uram segítségével és sok barátom telefonhívásának köszönhetően. Folyamatosan készültem az életre, a szerepeimet gyakoroltam, miközben lábadoztam a műtét után – emlékezett vissza Esztergályos Cecília.

A művésznőnek most már muszáj a régi lendületéből picit alábbhagyni, mert a operáció és a sérülése óvatosságra inti.

Még mindig meggondolatlanul imádom az életet. Nem szeretek arra gondolni, hogy hova lépek, de megtanultam ezzel együtt élni. Dr. Sződy Róbert, a baleseti Sebészeti Klinika főorvosa hozott vissza az életbe, és azt mondta, ha nem tartom be a szabályokat, nem vállal felelősséget értem. Guggolni, ugrálni, magasra felemelni és keresztbe tenni a lábamat tilos! Tulajdonképpen semmit nem lehet, de nem baj, mert fegyelemmel lehet élni. Vigyáznom kell magamra, és ha az Isten is úgy akarja, fél év múlva nyolcvan évesek leszek. Egy ilyen korú ember örüljön annak, hogy ennyi csodálatos feladatot kap és el is tudja látni – mondta a művésznő.

Eszergályos Cecíliának egy percnyi szabad ideje sincs, az unalom fogalmát nem ismeri. Ha épp nem fest, nem próbál, nem szobrászkodik, akkor a konyhában foglalatoskodik.

– A kerámia nagyon sok időt elvesz. Az agyagozás, a formálás időigényes és csak ihlet alatt lehet csinálni, de a festés ugyanilyen. A nő úgy született, hogy egyszerre öt-hat félével is tud foglalatoskodi, ellentétben a férfiakkal, akik egyszerre csak egy dologra tudnak koncentrálni. A sütés az más kérdés, mert ha nem minden porcikámmal figyelek oda, az eredmény nem lesz jó – mondta mosolyogva.

A színésznő most gőzerővel próbál, mert hamarosan egy előadással áll színpadra.

– Szabó Dezső, a Feltámadás Makucskán címő előadásra készülünk, aminek május 20-án lesz a premierje. Remek szerepet kaptam benne, egy uzsorás nőt játszom, csodálatos díszletben. Mellette folyamatosan játsszuk a Sári bírót, a Zserbótangót, a Császármorzsát és a Hangembereket is. Sajnos a József Attila Színháztól és a Mici néni két életétől tizenkét év után június 8-án, egy búcsú előadás keretein belül végleg búcsúzom – árulta el érdeklődésünkre.