Jakupcsek Gabriella: Aggaszt, vajon mennyi időm van még

A vezetékneve meglehetősen ritka, honnan származik?

Egyetlen Jakupcsek él rajtam kívül Európában, a hollandiai unokatestvérem. Maga a név tót eredetű, de nem tudom, van-e valami jelentése.

Mikor tudatosult önben, hogy nem átlagos gyerek? 

Nagyon hamar kiderült. Minden nyáron elküldtek dolgozni egy hónapig, az Aranypóktól a trafikon és konzervgyáron át a mezőgazdasági munkákig mindent csináltam, így kerestem meg a zsebpénzem. Láttam a különböző munkafolyamatokat, és láttam milyen az, amikor unatkozol, vagy épp halálra dolgozod magad. Gyorsan kikristályosodott bennem, hogy ez én vagyok-e vagy nem, ami rengeteget segített a pályaválasztás során. Egyszerűen élettapasztalatot szereztem. A nagyobbik fiam kőművesnél, a kisebbik pedig egy nyomdában dolgozott a gimnáziumi évek alatt. Nagyon sajnálom, hogy a lányomnak erre már nincs lehetősége.

Végül a Színművészetire jelentkezett, amitől az édesanyja nem volt elragadtatva.

Anyukám nagyon határozott egyéniség, tele markáns elképzelésekkel. De még ha nem is értett velem egyet, mindig mindenben támogatott, de legalábbis tűrt. Soha nem erőszakolta rám a világnézetét, semmitől sem tiltott el, és ment ellenébe annak, amit én akarok. 18 éves korom körül költöztem el tőle, azaz hamar önálló lettem. Pontosabban már kicsi gyerekként is nagyon sok önállóságot kaptam, aminek rengeteget köszönhetek. 

Mindig olyan méltóságteljesnek tűnik, ezt is otthonról hozta?

A családunkban nagy tisztelet övezte a nőket. A nagyanyámnak, aki egész életében háztartásbeli volt, ugyanúgy kijárt, mint a nagynénéimnek és keresztanyáimnak, akik 90 évesen is nagyon szépen öltöztek, manikűröshöz és fodrászhoz jártak. Mindig ápolt, de nem cicomázott nőket láttam magam körül.

Van egy dolog, amit csak kevesen tudnak önről.

A nagypapámtól örököltem a lóverseny iránti szenvedélyem. Míg mások a Gellért-hegyre, vagy a Mátrába jártak kirándulni, addig mi a lóversenypályára mentünk vasárnaponként, utána meg a cukrászdába, ha nyertünk. Valószínűleg a játékszenvedélyem is innen ered, szeretem azokat a játékokat, amiknek tétje van. 

Néha az ember nem tehet mást, minthogy sodródik az árral. Hogy éli meg az ilyen helyzeteket?

Megpróbálom a hajómat kormányozni. Pontosan ugyanolyan alkalmazotti kultúrában dolgozom, mint a többi ember, akinek a vállalat szabályai szerint kell dolgozni. Ha ezt nem tudom magamra szabni, általában elköszönök. Most már műsorra szerződöm le, aztán jön egy bizonytalan időszak, amíg megtalálom a következő feladatomat. A munkám kiszolgáltatott ilyen tekintetben. 

Hogy viseli, ha kritizálják?

Nem mindegy, hogy személyes bántás, célzott érdek van mögötte, vagy az illető arrafelé halad, amerre te, csak más a nézőpontja. Na és vannak, akik péklapáttal csapkodnak, őket ki kell kerülni. Az építő kritikát viszont szeretem, sokat tanultam már belőle, és hiányzik is nagyon bizonyos emberektől. Szomorúan látom hogy van egy generáció az online térben, amely mérhetetlen magányosan és minden szakmai kritika nélkül ténykedik a saját kis területén, és azt hiszi, hogy ez bátorság, pedig csak öncélúság és szakmailag fejlődni nemigen lehet benne. Ha tükör nélkül indulsz el reggelente, lehet, hogy azt hiszed, ragyogó szőke vagy, közben meg már rég lenőtt a hajad töve...

Szokott a múlton merengeni?

Nem nosztalgiázom, inkább sztorizok. A gyerekkoromból nem az önfeledt játékokra meg a nagy kirándulásokra emlékszem, sokkal inkább egy biztonságos és miniatűr családra, ahol mindenkinek megvoltak a funkciói. A gyerekkorom egyébként iszonyú rövid volt, mert nagyon korán meghalt az apukám. Sosem sírom vissza a múltamat, inkább azért aggódom, hogy mennyi van még előttem, hogy úristen, még ezt meg tudom-e csinálni, lesz-e erőm, kedvem és lehetőségem. Jobban félek a lehetőségek beszűkülésétől, mint attól, hogy képes leszek-e rá.

Hogyan töltené, ha több életet élhetne egyszerre?

Kicsit elmélyednék más dolgokban is, aminek semmi köze a munkámhoz. Bár csak hiszem, hogy nincs. A minap vettem néhány állatokkal és növényekkel kapcsolatos könyvet. Egy csomó tanulságot lehet az állat- és növényvilágból magunkra vonatkoztatni, ez a téma most nagyon izgat. 

Otthon sokáig ellenezte, hogy állatot tartsanak. Rozi kutya mennyire változtatta meg?

Szinte minden nap egymásra csodálkozunk a férjemmel, hogy hogy történhetett ez meg velünk. Hogy ennyi szeretetet adunk egy nem emberi lénynek. Rozi megtanított minket másfelé is figyelni, nagyon sok mindenben megváltoztatott. Örülök, hogy megléptük ezt, amit tőle kapunk, az valami csoda.

Bár még odébb van, el tudja képzelni magát nyugdíjasként?

Egyáltalán nem. Ha van egy pár hét szünet, általában arra használom fel, hogy kicsit átcsoportosítom az energiáimat. Nem az az ember vagyok, aki nem talál ki magának feladatokat. Abban hiszek, hogy ha még nincs is meg a konkrét feladat, már készülök rá. Be is szoktam vonzani.