Tordai Teri: Örülök, ha még szükség van rám

Szinte hihetetlen, de ma ünnepli a 78. születésnapját. Isten éltesse, drága művésznő!

Köszönöm szépen, valóban éltet, mert elképesztő élményeket, családot és feladatokat ad nekem, amiért nem győzök elég hálás lenni.

Sokan mondják, hogy mindenki annyi idős, amennyire csillog a szeme. Ha ez így van, akkor ön 16 körül van!

Sokan mondják, hogy bármilyen szerepet játszom, mindig nevetnek a szemeim. Szeretni kell az életet és értékelni a pillanatokat. Most karácsony másnapjára összegyűlt az egész család, megünnepeltek engem is a legkisebbektől a legnagyobbakig. Ennél nagyobb ajándékot sem venni, sem csinálni nem lehet.

Sokan egy ilyen karrierrel hátradőlnének, de ön új kihívásokat keres, három órán keresztül folyamatosan a színpadon van. Mi hajtja?

Engem a színpad és az unokáim tartanak frissen. Örülök, ha szükség van rám, és az Újszínház évek óta jobbnál jobb szerepekkel lát el, gondolok itt a Zserbótangóra vagy a Kőszívű ember fiaira. Jövőre sincs megállás: január elején próbálom Herczeg Ferenc: Az élet kapuja című előadását.

Mi tartja ilyen frissen?

Pont ezek a szerepek, a családom és Janó kutyám. Most az interjú után is indulunk a közeli kiserdőbe, ahol a többi kutyással találkozunk. Nincs is jobb egy kis mozgásnál és friss levegőnél. A frissesség a kulcsszó: szerencsés vagyok, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, és remélem, hosszú évekig ez így is marad. Lehet, hogy pár év múlva már nem nyolcvan oldalt tanulok meg, hanem csak hat mondatot, de abban benne lesz az egész éle­tem. Az meg külön öröm lenne, ha a tehetséges fiatal kollégák élményként tekintenének arra, ha a Tordai Terivel próbálhatnak.

Élete legszebb „szerepe” mégis csak az anyaság és a nagymamaság: lánya, Horváth Lili sikeres színésznő, aki három unokával ajándékozta meg.

A fiúk lassan már kész felnőttek, de a kis Dórikám egy igazi kis négy és fél éves tündér. Segítem őket, ahol tudom: vigyázok rájuk, bevásárolok, mesét olvasok nekik, sőt együtt is fogunk szilveszterezni, amíg Lili lányom a barátaival van.

Mennyire laza nagymama ön?

Lehet nálam nyugodtan csibészkedni, ez a szép a nagyszülőségben: picit el lehet rontani őket, miközben a klasszikus értékeket is átadhatjuk nekik. Lehet, hogy ez nem hangzik olyan haladó szelleműnek, de például nálam nincs internet. De ha egy nap valamelyik unokám mondjuk külföldön tanulna, biztos vagyok benne, hogy első dolgom lenne nekiülni és megbarátkozni vele, hiszen úgy tudnám a legjobban tartani a kapcsolatot.