Amikor legjellemzőbb tulajdonságairól kérdezem, szinte rögtön rávágja, hogy nem túl optimista. Majd nevetve megjegyzi, az is tipikus, hogy egyből negatívum jutott eszébe.
Ugyanakkor kitartó, alapos, a munkában mindig százhúsz százalékon igyekszik teljesíteni. Családcentrikus. Férjével, Petrovics Mátyással öt gyermeket nevelnek. Élvezet vele beszélgetni: Petrovics-Mérei Andreát, az M4 Sport népszerű riporterét, műsorvezetőjét kérdeztük.
Nem bajnokokat akarnak faragni
– Hány órakor kezdődik a nap öt gyerekkel?
– Hetente négyszer ötkor indul – ebbe a szombat is beletartozik –, a többi nap fél hétkor. A két nagyobbik fiú versenyszerűen úszik a BVSC-ben, az edzések miatt kelnek ilyen korán. Ugyan Márkot és Mátét a férjem viszi az uszodába, de velük felébredek én is. A családban mindegyik gyermek vizes sportot űz: Vanda műugró, Kinga vízilabdázik, a legkisebbik fiunk, a tavasszal ötéves Bence is lassan egy éve tanul úszni Zsuzsa néninél, szintén a BVSC-nél.
– Látva a Facebook-oldalán megosztott eredményeket, a gyerekek sikereit, kitartásból nincs hiány.
– Mindig akadnak hullámvölgyek, de mindegyik sportágban kitartónak és elszántnak kell lenni. Szülőként az is a feladatunk, hogy átsegítsük a gyerekeket a nehézségeken. Nem egyszerű a hajnali ötórás kelés, főként, ha odakint tél van és mínusz 10 fok, de túl kell lendíteni őket a holtpontokon. Mert, ha belekezdtek valamibe, akkor végezzék rendesen! Nem bajnokokat akarunk faragni belőlük, hanem egészséges felnőtteket, akikben ott a kitartás, az akaraterő – a hétköznapokban is.
– Mennyire támogatják egymást a testvérek?
– Teljes mértékben. Együtt örülnek egymás sikereinek, biztatják a másikat, ha arra van szükség. Ritkán látni, hogy egy tizenöt éves fiú leül és végignézi a lányok műugróversenyét – nálunk azonban van rá példa.
– Korábban atletizált, napjainkban mennyi ideje jut sportolásra?
– Miután a gyerekek már az iskolában vannak, Bence pedig az óvodában, délelőtt 10 óráig viszonylag szabad vagyok. Ilyenkor jut időm sportolásra: futásra, kondizásra vagy pilatesre.
Rió a láthatáron
– Mondhatjuk, hogy már Rióval, a nyári olimpiával álmodik?
– Még nem, de az ébrenlét már az olimpia körül forog, ez adja sok értekezlet témáját is. Egyelőre nem tudjuk, hogy kik utaznak Rióba, még nem hirdettek végleges csapatot a tévénél. De akár itthonról, akár a helyszínről jelentkezzen, biztos, hogy mindenki profi szinten végzi majd a munkáját az ötkarikás játékok alatt is. Tavaly nyáron indult az M4 Sport, emiatt is tényleg minden pillanatunkat sportolóink riói olimpiára vezető útja teszi ki. Mozgalmas az évkezdet, hogy csak a januárt említsem: egyszerre zajlik a vízilabda, illetve a férfi kézilabda Európa-bajnokság. De mindez segítség is, így az olimpiára is teljesen képben leszünk a történésekkel, eredményekkel.
– A Hosszú Katinka-ügyről mi a véleménye?
– Próbálok minden oldalról információt gyűjteni. Felháborít, amikor a közösségi oldalakon a kommentelők leszögezik, hogy melyik félnek van igaza – mintha ők mindent tudnának. Igazán Hosszú Katinka és Gyárfás Tamás, az úszószövetség elnöke tudja, hogy mi történik. Tény, hogy nem egyszerű a helyzet, már csak az időzítés miatt sem. Nincs olyan sok olimpiai kvótásunk, Katinka pedig a legelsők között van, akiktől érmekre számíthatunk. Jó lenne, ha minél hamarabb mindenki számára megnyugtató megoldás születne....
– Gyermekei versenyszerűen űzik a vizes sportokat. Minden feltétel adott az uszodákban?
– A BVSC uszodája, ahol a két fiú is úszik, a kisebbik lány pedig vízilabdázik, szebb és komfortosabb lett a felújításokkal. Ugyanakkor a másik oldalt is látom: a műugróknak egy medencéjük van, három méternél magasabbra pedig nem tudnak felmenni. Még. Optimistán várjuk a csodát, bíztató jelek már vannak. Az is jelenthet megoldást, ha a 2017-es vizes vb-re megépül a Dagály Uszodaközpont. Ilyen célokra is kell a sportnak a támogatás, nem csak Hosszú Katinkáék vagy Gyurta Daniék, hanem az utánpótlás, a gyerekek miatt is.
Húsz éve kezdte a pályafutását
– A szakmai felkészülés mellett mire kell még figyelnie az olimpia előtt?
– Rió nagyon messze van, annak, aki ott lesz, mentálisan is elő kell készülnie – elsősorban a család távolléte miatt. Nem könnyű helyzet, de nálunk ebbe gyakorlatilag beleszülettek a gyerekek. Bencével kapcsolatban vannak ugyan aggályaim, ha úgy alakul, hogy megyek. A londoni olimpia alatt még nagyon pici volt ahhoz, hogy tudatosuljon benne a hiányom. Még nem tudta felmérni, hogy meddig vagyok távol, és mikor jövök haza. De nagyon jó kezekben volt apukájával.
– Húsz éve, 1996-ban kezdte a pályafutását a Magyar Televízióban. Ennyi év alatt milyen pillanatokra emlékszik leginkább?
– Nagyon sok van… Peking volt az első olimpia, amin dolgoztam, nagyon megható és felemelő pillanat volt, amikor Kolonics György halála után a Kozmann György–Kiss Tamás kenupáros bronzérmet szerzett. Vagy amikor Londonban Pars Krisztián az első interjúját adta nekem, miután olimpiai bajnok lett, már eleve az fantasztikus volt, hogy láthattam a győzelmét. A vízilabda fontos szerepet tölt be az életünkben, így emlékezetes marad a két évvel ezelőtti Eb is, amit a Margitszigeten rendeztek. Benedek Tibor szövetségi kapitánnyal készíthettem az interjúkat a sikerekről vagy éppen a kudarcról… Ha olyat akarok mondani, amihez nincs semmilyen érzelmi kötődésem, de a hihetetlen jó csapatot alkotó kollégák miatt nagyon élveztem, akkor az a Forma-1.
– Mit köszönhet a hivatásának?
– Mindent ez adott nekem, gyakorlatilag a férjemet, a családomat is. A gyerekek kaptak egy rendszert az életükbe azáltal, hogy a sporttal foglalkozhatom. Nem is annyira a televíziózásra gondolok, inkább arra, hogy mennyire meghatározza az egész életünket a sport. Az a fontos, hogy a gyerekek élvezzék. Ha ők úgy élik meg, hogy minden pillanatát élvezték, akkor ez a legjobb, amit a hivatásom adhatott.
Hétköznapi lopott órák
– Nyáron nem csak olimpia lesz, hanem labdarúgó Eb is – ami azért is különleges, mert a magyar válogatott harminc év után jutott ki egy világeseményre…
– Nagyon jó volt, hogy részesei lehettünk az Eb-selejtezőknek, közvetíthettük a mérkőzéseket, izgultam értük. Szerintem már maga az érzés miatt is nagyszerű, hogy kijutott a csapat. A gyerekek nem csak Messi vagy Neymar mezét kérik, a magyar válogatottét is magukra húzzák majd, remélem. A három nagyobbik gyerek sportiskolába jár, ahol sportelméletet, sporttörténetet is tanulnak, a magyar válogatott már a feladatok közé is bekúszott. Mi az M4 Sportnál azon leszünk, hogy a lehető legjobban mutassuk be a szereplésüket, támogassuk őket.
Az eheti Lilla magazin további tartalmából:
Divat: Makány Márta tippjei
Kiderült: Így szépülnek a magyar nők
Egy hónap után: 10 tipp, hogy sikerre vigyük az újévi fogadalmakat
Ezo: Vajon mit hoz a jövő? 2016 a megoldások éve!
Sminkötletek: Itt a farsang, áll a bál!
Divat: Tanácsok 40 feletti hölgyeknek – Ne versenyezzünk a lányainkkal!
Párkapcsolat: Szeress úgy, ahogy vagy!
Bombicz Barbara: Szabadságot keresett, önmagát találta meg
– Elszakadva a képernyőtől, a munkától: főzni szokott?
– Ugyanúgy működünk, mint egy normális család, még ha nem is úgy nézünk ki. (Nevet.) Nehéz összeegyeztetni például, hogy mikor ülünk le mind egy asztalnál. A férjem születésnapja októberben volt, karácsonykor sikerült tisztességesen megünnepelni. De visszatérve a kérdésre: igen, főzök, és úgy érzem, egyre inkább kreatívabb vagyok. De néha nem ez a fontos a család számára, hanem a mennyiség... nincs akkora adag, ami ne fogyna el nálunk…
– A férjével mennyi idejük jut egymásra?
– Törekszünk rá, hogy több legyen, de soha nem elég. Amikor egy kis időt tudunk kettesben tölteni, utána még jobban hiányzik. De erre szerződtünk. (Nevet.) Matyi mindenben a társam. Együtt minden működik, megoldódik. Tudjuk, hogy még nagyon sokáig nem lesz olyan, hogy valami csak rólunk szól. Hétköznapi lopott óráink vannak, amiket egymással töltünk, néha elmegyünk moziba. Anyukám nagyon sokat segít a gyerekekkel, amikor velük van, több időnk jut egymásra, de Bence nagyon ragaszkodó, őt nehéz másra hagyni.
Ha több kell az átlagosnál, keresse a Borsot a Magazinokkal!
