Az örökifjú énekes egy házmesterlakásból indulva vált a magyar könnyűzene állócsillagává. Korda György élete kész kalandregény: siker, szerelmek, utazások – ezekről mesél sorozatunkban.
Az előző részben elkezdtük megfejteni a Korda-titkot. Addig jutottunk, hogy az egész szakma, a rockzenészektől, az operaénekesekig szereti, elismeri. Most tovább bogozzuk a szálakat: mi a titka, hogy most, 77 éves korában a fiatalok megőrülnek érte?
– Magyarázat nincs – vonja meg a vállát. – Egy pályának több összetevője van. Huszonöt évig szerelmesdalokat énekeltem, gyönyörű hanggal, elegáns színpadi megjelenéssel. Ezzel hódítottam meg a női tábort. Ez volt Korda György. Aztán megismerkedtem Balázs Klárival. Onnantól főleg duetteket énekeltem. Ezek a dalok megváltoztattak. Önző voltam a színpadon is, de megtanultam alkalmazkodni. Akkor már nem nőfaló bonviván, hanem szerelmes férfi voltam. Elfogadták a változást, megszerették Klárit is. Ám ez még kevés lenne ahhoz, hogy ötvennyolc éven át, még ennyi idősen is a legnépszerűbbek között legyek.
Abban, hogy Korda György megújult, nagy szerepe volt például a Herendi Gábor rendezte Magyar Vándornak 2003-ban.
– Gábor azt kérte, parodizáljam saját magam az olasz énekes szerepében, amivel óriási sikerem lett. Az évek alatt sokan utánoztak, de az igazi, akinek a legjobban sikerült elcsípnie, Nacsa Olivér volt. Imádták a nézők.
Az énekes egy dédelgetett álma a „másodvirágzása” idején teljesült.
– Mindig vágytam arra, hogy kapcsolatom legyen a fiatalokkal, hogy szeressék a dalaimat. Mostanra ez is teljesült. A Műegyetem híres E épületében is adtunk koncertet, ahol a legismertebb rockzenekarok szoktak fellépni. Nyolc Sziget Fesztiválon, sok EFOTT-on szerepeltünk, rmegszámlálhatatlan kampuszbulira járunk a mai napig. Büszkeséggel tölt el, hogy rengetegen kísérnek a pályámon, és arra, hogy még most is tudok mutatni valamit a fiataloknak. Ez kölcsönös barátság, szeretem őket, és ezt megérzik. Nem szégyellek tanulni tőlük, hogy naprakész legyek.
Népszerűsége utolsó alkotóeleme a profi kártyázással függ össze.
– Ez a pókerkommentátorság, ami tizenöt éve kezdődött a Sport tévén, és a mai napig töretlen sikerrel tart. Szeretik, a mondataim szállóigékké lesznek. Külföldi szakemberek kritikáiban is az áll, hogy felkészült vagyok, szórakoztató és egyedi a stílusom. Pedig ez objektív, nem úgy, mint az éneklés. Tizenöt év alatt sok énekes született, de csak egy pókerkommentátor. Ott tudni kell, nem lehet mellébeszélni. Hát ezekben lehet a magyarázat. Közben Korda Györgyből, Gyuri bácsi lettem, de ezt is meg kell érni. Mert vagy megöregszel, vagy meghalsz. Csodálatos adománya a jó istennek, hogy ennyi idő után vannak még tervei velem. Én is úgy érzem, hogy tudnék többet nyújtani, van bennem ambíció.
Ez a válasz arra, hogy Gyuri miért nem hagyja abba az éneklést, miért nem pihen, holott nyugodtan megtehetné.
– Egyszer a jó isten egy kicsit megálljt parancsolt, mert jött egy betegségszéria, amelynek során elvesztettem két-három szervemet. Az epémet, a lépemet és lett egy májtályogom. Már csak a vakbelem maradt – nevette el magát. – Azóta eltelt három év, és olyan ragyogó formában vagyok, hogy úgy énekeltem végig szilveszterkor négy előadást, mintha húszéves lennék. De még nem érzem kereknek az életem, ezért kérem az istent és a közönséget, segítsen hozzá, hogy még tehessem a dolgom. Semmi mást nem kérek, csak ehhez jó egészséget!
