Mindhárom fiam továbbtanul. Egyszerre.

És ha végre sok-sok átbeszélgetett nap után megszüljük a szóba jöhető iskolák listáját (mert ugye nem egyet kell bejelölni, hanem négyet-ötöt), akkor jön az iskolák alaposabb szemügyre vétele. Szimpatikus? Milyen a környék? Messze van a lakhelytől? Mennyire nehéz? Mik az esélyei? Szülőik rengeteg információval. A pedagógusoktól sok támogatást nem kaptunk sajnos. Aztán tucat kitöltendő papír. És a kódok! Na, itt volt végem, este tízkor még a telephely kódokat kerestem. Azt nekem mi a jó fenének kell tudnom? Majd megtaláltam, beküldtem. Újabb szülői, majd aláírás, persze ez újabb bemenetellel járt. És még nem volt vége. Nézni kellett külön a sulikat, mikor hol van szóbeli, mert nem értesítik az emberfiát, hiába küzdött meg a kódokkal. Aztán jöttek a szóbeli felvételik, már ahol volt, és volt ugye kétszeri is. Ikrekkel tuti! Hat suliban voltunk. Vártunk az előzetes felvételi listára, ez tíz iskola nézését jelentette, szinte naponta. Hurrá! Felvették őket ide meg oda. Most még lehet változtatni a sorrenden. Ez újabb sulibamenet. A szabadság lassan el is fogy. Aztán izgulunk, hogy végül mindenki ott legyen, ahol szeretne.

Még nincs vége! A nagy fiam mindeközben főiskolára készül. Nagyban nyomom! Azt gondoltam, nála simábban mennek majd a dolgok. Volt egy kis lelkifurdalásom, amiért az ikrekkel voltam elfoglalva, és hát ugye neki is kell a segítség. Amilyen szakra menni szeretett volna, azt épp nem indították. Aztán megpróbáltuk kitalálni, mi más jöhet szóba. Neki semmihez nincs kedve, csak amit eredetileg választott. Végül csak talált valamit, regisztrált, kitöltötte, elküldte. Büszke vagyok rá. (Azért sok veszekedéssel és bosszúsággal járt, amíg idáig eljutottunk.)

Most már csak három ballagást kell túlélnem három különböző iskolában, három különböző napon. Kitartás minden továbbtanuló gyerek anyukájának! (És persze nekem is!)

Cinke

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?