Miért ölik meg a Prátert?

Nehéz félig-kívülállóként okoskodni. Tudjuk, hogy sok nagy múltú iskola most már nem az, ami húsz-negyven éve volt. De azt is tudjuk, hogy villanyszámlára kalapoz éppen az ország egyik legkiválóbb eredményeivel büszkélkedő iskolája, a Radnóti, és pár éve élőláncok és tiltakozások sem mentettek meg egy rakás, a gyerekek-pedagógusok által védelmezett budapesti középiskolát. Mégis kevés volna a gyerek? Nincs igény hegedűoktatásra már? Vagy valakik szerint nincs elég szálloda a Corvin negyed környékén?

Lehetne oknyomozásba fogni, bár attól tartok, borítékolható a végeredmény, az ott dolgozók szerint van elég gyerek és nem romlott a színvonal, a jóindulatúbb hivatalnok meg a hivatalos magyarázaton túl a folyosón tárná szét a kezét: könyörgöm, akkor melyiket, ha egyet muszáj? Zárjam be a Fazekast? A Rádiókórusnak otthont adó iskolát? Netalán a Szigony utcai lakótelep közönségét körzetesítsem a mostani sulijuk helyett a Fazekasba, a másikban lévő tanuszodát meg egye meg a fene? Több meg nincs a környéken, értse meg, maga micsinálna a helyemben.

Más ok meg nekem nem jut hirtelen eszembe. A megszüntetés, ha az ingatlanhasznosítás árnya is feltűnik (a Corvin-negyed tőszomszédságában álló, Nagykörúthoz közeli épület ezt is sejtetheti), akkor bizony le kell majd bontani a szép, patinás, világháborút-ötvenhatot túlélt iskolaépületet is, mivel az szállodának, lakóparknak, anyám kínjának aligha alkalmas. Iskolának tervezték, másra nem jó. A szomorú ebben az, hogy akkor ugyanazok miért is papolnak értékes hagyományok őrzéséről.

Félre ne értsük egymást. Én se működtetnék naponta öt fizető utast kiszolgáló vasútvonalat, se kéttantermes, húszfős befogadóképességű kisiskolát, édes mindegy, hogy harminc évvel ezelőtt még megfelelő volt vagy tömegigény volt a működtetésére, ha ma nincsen. Csak itt úgy tűnik, nem erről van szó. A pénzspórolási elvekről meg eszembe jut a bezárt pszichiátriai nagyintézmény, aminek azóta csilliókba kerül az állagmegőrzése és őrzése, miközben kódorog az országban a szakma szerint egy rakás ellátatlan beteg. Ha valaki idejön és számokkal és hatástanulmánnyal alátámasztja, hogy ezt most miért kell, akkor az is lehet, elfogadom, bár tartok tőle, senki nem veszi a fáradtságot majd.

A személyes érintettség mostanra távoli lett. A zeneiskola padjait vagy harminc-harmincöt éve koptattam utoljára, lelkesen és tehetségtelenül, anyám, aki majd harminc évet lehúzott ott, már ezer éve nyugdíjban, nyugdíjas éveiben máshol dolgozott már. Hajdani kollégái vagy nyugdíjasok, vagy régóta a felhők közül figyelik hajdani iskolájukat. Nem lakunk közel hozzá, hogy oda írassam a gyerekeimet. Mégis piszkált a kisördög, ahogy a beszámolót hallgattuk, hogy itt valami nagyon rossz dolog történik. Egy a sorban, főleg azért, mert csak.

Vakmacska