Nincs rodeóverseny vagy bemutató hatalmas esések, ficamok, olykor törések nélkül. Itt minden jelentkező az életével vagy az életéért játszik. Több százan jelentkeznek, de a gyakorlás után csak húszan maradnak, és végül csak egy vagy két harcos kerül bikára. Egy ilyen showműsorban csaknem 100 ember dolgozik, köztük 15 rider, no meg 8 bika és a fellépésük milliókba kerül. Hogy hol járunk, nem Texasban az biztos!
"Itt most rodeó lesz!" – üvölti őrült hangerővel a küzdőtér közepén állva Nádor Márk, brigadéros. – Akarjátok? – kérdi a tömegtől. – Nem hallom! A-kar-já-tok? No, jó, akkor kezdődjön a fantasztikus rodeó!" – és sorra szólítja munkatársait meg a ridereket, akik magyar, szlovák és lengyel lobogóval érkeznek az éljenzésre. Aztán kört alkotnak, és elmondják az Áldd meg, Uram! kezdetű közös imájukat. Így kezdődik a nagytarcsai Bikarodeó hétvége.
Forrósodik a hangulat, a tömeg megindul a kordonok felé, a technikus feltekeri a hangerőt, az amerikai zászlóval ékesített küzdőtér dolgozói ellenőrzik a kifutót, az acélbokszot, ahová az állatot terelik, és ahol a rider a hátára ül, aztán a vaskaput, amit kötéllel rántanak fel előttük, és a két mentőautó is a bejárat közelébe gurul.
Az ábrázatok komolyodnak, vicc vagy nevetés már nem illendő, csak a cigaretták parázslanak meg az ásványvizespalackok szisszennek.
Nádor József a Magyar Rodeó Egyesület elnöke, a rodeóshow szervezője 12 éve látott először bikalovaglást a televízióban. A honi változatot pedig monori szarvasmarhatelepén próbálták ki először négyen a barátaival. Azóta a marhatartásból és értékesítésből élő vállalkozó több száz ezer dollárt fektetett bele ebbe a showműsorba, mert az "embereket bizony szeretik ezt a fajta felhajtást, az amerikai fílinget, a cirkuszt meg a vért."
Munka pedig van a dologban rendesen, hiszen az nyerheti meg a versenyt, aki egy, az állat szügye alatt átvezetett kötélbe kapaszkodva képes 8 másodpercig a hátán maradni. Ez pedig nemcsak Nagytarcsán vagy Monoron, ahol a riderek gyakorolnak, ritka. Hanem még Amerikában is, ahol 200 esztendeje találták ki az adrenalintúltengésben szenvedő marhahajtók sportját.
A riderek csak saját elhatározásából és felelősségére ülhet fel a bika hátára, amit előtte szigorú feltételű szerződésben rögzítenek, mégis Európa-szerte legalább 200 versenyzővel tart kapcsolatot az egyesület.
Ők évente több országban is rodeóznak, sőt a legjobbak és legbátrabbak olykor Amerikába is átruccannak megküzdeni az ottaniakkal. "Azt a meccset, amit itt látni fogtok, azt ketten játsszák le! Egy bátor ember, angolul rider és egy 10 mázsás bika." – mondja Nádor József, majd kezdetét veszi a vérre menő küzdelem. A cikk folytatása ide kattintva érhető el.
