Famatuzsálemek Budapesten, melyek évszázadok óta szemtanúi életünknek

Tabáni eperfa

A Budai Várral szemközti Tabáni Tanösvényen áll az ország feltehetően legöregebb eperfája. Hogy pontosan mennyi idős, azt senki sem tudja biztosan megmondani. Az a hír járja, hogy a törökök ültették, de a Budapest fáit kutató Viczián Zsófia szerint inkább Mária Terézia uralkodásának idején (1740-1780) vethették el a magját. Annyi bizonyos, hogy a császárnő kezdeményezésére kezdtek eperfákat ültetni az országban, mégpedig selyemhernyó tenyésztése céljából, amely az eperfa levelével táplálkozik.

Gazda utcai hársfa

Budapest legöregebb fájaként emlegetik a II. kerületben, a pesthidegkúti Gazda utcában lévő hársfát, mely egy magánkertben áll. Az utcáról rá lehet látni a Hárshegyre, ami nevét onnan kapta, hogy hársfák nőttek rajta. A középkorban még nagy erdőségek húzódtak errefelé.

Egyes elképzelések szerint a Gazda utcai fa ezeknek a középkori erdőségeknek az utolsó fennmaradt példánya, de Viczián Zsófia szerint ez valószínűleg túlzás. Legfeljebb 250 éves lehet, a telken lévő vastag falú vályogház is ennyi idős. Mindenesetre hatalmas példányról van szó, törzsének átmérője több mint két méter, koronájának átmérője pedig állítólag megközelíti a harminc métert.

Kondor úti libanoni cédrus

A II. kerület Nyék városrészében, a Kondor út egyik telkén nő egy magányos cédrus, amit valamikor a 19. század végén ültethettek el. Budának ez a része akkoriban még igen ritkán lakott volt, meglévő épületeinek jó része pedig nyaralóként, nem pedig állandó lakóhelyként funkcionált. Hogy ki ültette el a cédrust, arról megoszlanak a vélemények.

Egy legenda szerint Fedák Sárinak köszönhető, akinek villája volt a közeli Hűvösvölgyi úton. De Viczián Zsófia szerint a színésznőnek nem volt itt villája, az egyetlen ház pedig, ahol járhatott, messze esett a cédrustól. A Budapesti fák – kéregbe zárt történelem című könyv szerzője valószínűbbnek tartja, hogy egy helyi fogadós vagy valamelyik családtagja hozhatta ide a különleges cédrusmagot vagy -csemetét.

Margit-szigeti ősplatán

Aki elsétált már a Margit-szigeten a Szabadtéri Színpadig, az egészen biztosan megcsodálta a Szent Mihály kápolna és a Szent Margit-kolostorromok között álló platánfát, mely már méreténél fogva is feltűnést kelt, nem is beszélve a hosszan a föld felé nyúló ágáról. Ez a sziget talán legszebb platánfája, és valószínűleg a legöregebb is.

Hozzáértők szerint a park idős platánjai 181 és 193 év közöttiek lehetnek. Ugyanakkor egy 1900-ban megjelent újságcikk alapján csak annyi tűnik bizonyosnak, hogy a szóban forgó platánt már akkor számon tartották nagysága és szépsége miatt.

Platán a Döbrentei téren

A Döbrentei tér sarkán is áll egy öreg platán, mely a róla elnevezett Platán Grill étterem teraszára veti árnyékát. Ez a fa olyan idős, hogy még csemete korában láthatta azt az időszakot, amikor a téren még legendás szépségű paloták és kávéházak álltak, és amikor a Tabán még bohém szórakozóhelyekkel, vendéglőkkel, borozókkal teli romantikus negyed volt.

Ez a platán már abban az időben is láthatta a fővárost, amikor még nem épült meg az Erzsébet-híd, nem volt autós forgalom, hídlehajtó, villamospálya, és a tér sem volt még akkoriban nagyvárosi csomópont. A hatalmas fát legalább 110-115 évesnek mondják, kis növendék faként már az 1910-es évekbeli fényképeken is feltűnik.

Forrás: Főkert, Wikipedia