Miután az index.hu beszámolt arról, hogy varjú támadt egy biciklisre az újlipótvárosi Duna-parton, az MME összefoglalta, mi mindent kell tudnunk a hasonló madártámadásokról. Mint írják, lakott területen elsősorban a dolmányos varjak támadhatnak emberre, melyek ilyenkor a repülni tanuló fiókáikat védelmezik. A viselkedést már az is kiválthatja, ha az ember néhány méterre megközelíti az egyébként nem is látható fióka rejtekhelyét. Ezekből az esetekből születnek aztán a "megmagyarázhatatlan" madártámadásokról beszámoló hírek. Hasonló viselkedés este és éjszaka macskabaglyok kapcsán is előfordulhat.
Magyarországon ugyanakkor a kis, szürke tollú fiókáival úszó bütyköshattyúpárral szemben sem árt az óvatosság, mert ha valaki horgászcsónakkal vagy úszás közben óvatlanul megközelíti a családot, az öregek bizony keményen támadhatnak. Ilyenkor a madarak a szárnyukkal és a csőrükkel fájdalmasan ütve akár rá is mászhatnak az emberre, ami a fürdőző gyerekeknek és a gyengébb fizikumú felnőtteknek bizony komoly kockázatot jelenthet. Ezért a fiókáit vezetgető hattyúkat (vagy a fészküket) kerüljük el. Érdemes a madártámadás lehetőségéről beszélni a gyerekekkel is, különösen akkor, ha fészkeket fedezünk fel a kertben.
Mit tegyünk ilyen helyzetben?
A támadó madarak esetében hasonlóan kell eljárni, mint a nekünk rontó kutyáknál: forduljunk szembe az állattal (ne fussunk el), karunkat széttárva mutassuk magunkat sokkal nagyobbnak és félelmetesebbnek (a kiabálás általában magától jön :); hattyútámadásnál nyugodtan fröcsköljük le a madara(ka)t vízzel. Kisebb madarak esetében még erre sincs szükség, elég, ha a kezünkkel elhessentő mozdulatot teszünk.
A rámenősebb varjak, szarkák, sirályok esetében nyugodtan használjuk a kezünk ügyében lévő szatyrot, kézitáskát, könnyű hátizsákot, kabátot, esernyőt. Az állatkerti gondozók legfőbb nagy- és veszélyesmadár megfékező eszköze a cirokseprű, amivel távolt tudják maguktól tartani a csőröket és karmokat, illetve le is tudják szorítani a madarat.
Ha elég bátrak vagyunk, akkor sokat segíthetünk a kevésbé hősies embertársainkon azzal, ha a rossz helyre tévedt (pl. középület bejáratánál vagy a járda mellett a földön üldögélő) varjúfiókát a látótávolságon belül lévő bokros, fás területre visszük. Ilyenkor az izgatott szülők minket követnek (erre legyünk felkészülve), az addig "megközelíthetetlen" épület és járda pedig ismét használhatóvá válik.
