Városi legenda? A bélgáz illatosításáról írt tanulmányt Benjamin Franklin

Szappanfőző gyereke

Farlehellet, popószó, hátvágánygáz, gyomorrotty, farszél és lyukszusz – hogy csak a nyomdafestéket tűrő és kevésbé ismert szinonimákat említsük a szellentésre, ami minden ember életét végigkíséri. Ez önmagában még nem lenne baj, hiszen egy természetes biológiai folyamatról van szó, de mint tudjuk, szaga is van. Erre a problémára szeretett volna megoldást találni a 18. században Benjamin Franklin (1706– 1790). 

Arcképe nem véletlenül dí­szeleg az amerikai százdollároson. A szegény szappan- és viaszfőző tizenkettedik gyermekeként megszületett Benjamin már kiskorában kitűnt rendkívüli fizikai és szellemi adottságaival. Újítási szándéka már ekkor megmutatkozott egyszerű kísérleteiben, hogy később diplomataként, politikusként, filozófusként, íróként és feltalálóként váljon halhatatlanná. 

Az ő elektromos kísérletei vezettek a villámhárító feltalálásához, a nyári időszámítás bevezetését is ő javasolta először, de az ismert írásos dokumentumok alapján jelenleg ő a legrégebbi amerikai sakkozó is. Azt azonban kevesen tudják, hogy tanulmányt írt a szellentésről. 

Szerethető illat legyen

„Általánosan ismert, hogy a gyakran fogyasztott étkek emésztése közben az emberek gyomrában nagy mennyiségű szél alakul ki. (…) Ennek a levegőnek a kiszabadulása és összekeveredése a légkörrel általában sértő a társaságunk számára az azt kísérő bűz miatt” – idéz a műből a Ma is tanultam valamit blog. 

Franklin az esszével a brüsszeli királyi akadémiát akarta megsürgetni egy tudományos felhívással kapcsolatban. Ezen akadémiai közlemény szerint ugyanis olyan gyógyszer felfedezését szerették volna, ami nem káros az egészségre, és az ételekbe, szószokba keverve semlegesíti a bélgáz illatát. 

Benjamin Franklin azonban nem csak azt kívánta elérni, hogy az a bizonyos szag ne legyen büdös, hanem azt, hogy egyenesen jó illatú legyen: „…ami a testünk természetes úton felszabaduló szeleit nem csak ártalmatlanná teszi, de legalább olyan szerethetővé, mint a parfümöket” – értekezett. 

Bab, hagyma, kelbimbó

A bélgáz-illatosító gyógyszer ötletét azonban még egy ekkora    lángelme sem vette teljesen komolyan – vagy nem volt mersze, ahogy ma mondani szokás, beleállni a témába –, amit az bizonyít, hogy mesterművét végül nem küldte el a tudós társaságnak. A másolatokat csak barátainak, például egy vegyésznek és egy filozófusnak adta át, így maradt fenn az utókornak. 

Franklin – és talán mindanynyiunk – álma máig nem valósult meg. Még mindig nincs olyan gyógyszerünk, ami kellemessé tenné azt a bizonyos szagot. Azt tudjuk, hogy a magas kén-hidrogén tartalmú ételek – mint a bab, a hagyma, a brokkoli, a kelbimbó és a tejtermékek – fokozhatják a hatást, de attól még nem lesz jó szagú a szellentés, ha hanyagoljuk ezeket. Vannak olyan készítmények is, amik csökkentik a bélgáztermelődést, de ez még mindig nem kielégítő megoldás.