Horror Pásztón – Véletlenül halt meg Mónika feldarabolt kisfia

Reszketve, magába zuhanva áll H. Mónika a Bors munkatársa előtt. A pásztói asszonyt a mai napig kísérti 2017 szilveszterének éjjele, amikor megszülte negyedik gyermekét, egy kisfiút. A vádak a nő ellen szinte leírhatatlanul borzalmasak: H. Mónika a titokban tartott terhesség után megszülte, majd megölte az újszülöttjét, a testrészeit később több darabban találták meg. Kiderült, volt párja valóságos rettegésben tartotta a nőt, fenyegette a teherbeeséssel.

Rettegett a párjától

Mónika most az édesanyjával él, házi őrizetben várja ügye alakulását. Láthatóan megviseli, amikor a történtekről beszélni kezd a Borsnak. Mónika mindenek előtt leszögezi, párjától rettegett, korábban úgy is vallott a bíróságon, hogy azért rejtegette áldott állapotát, mert János nem akart több babát.

– Akartam azt a babát, ha kellett volna, egyedül is felnevelem. Hibáztam, de gyilkos nem vagyok – mondja a Borsnak halkan.

– Abban én vagyok a bűnös, hogy félelmemben nem kértem elegendő segítséget. Már többször próbáltam menekülni Janitól, de nem tudtam, mert ott volt a két közös gyerekünk – teszi hozzá a nő, akinek állítása szerint a férfi közölte vele, ha még egyszer teherbe esik, „kirúgdossa belőle” a gyereket.

Kicsúszott a kezéből

De mi történt pontosan azon a rémes éjszakán? Mónika, bár láthatóan fájdalmas, részletesen elmondja:

– Sokkos állapotban voltam, amikor megszültem a gyermekem. Felvettem, de véletlenül kicsúszott a kezeim közül, és ráesett egy kőre. Azt hittem, halott. Nem voltam magamnál, sokkot kaptam, és elrohantam. De nem követtem el azt, amivel vádolnak, nem daraboltam őt fel! – jelenti ki a Borsnak Mónika. A nő anyja és családja a mai napig mellette áll, hisznek neki, többi gyerekét is láthatja.

– Már elhiszik, hogy ilyet sosem tettem volna. A fiaim tudnak a történtekről, de nem beszélünk róla – mondja Mónika.

Gyerekeitől kért mintát

H. Mónika és volt párja, M. János tegnap a bíróságon találkoztak először, mert az ügy tárgyalását megkezdték, ám alig szóltak egymáshoz, láthatóan feszült volt köztük a viszony.

Mónika remélte, hogy János, bár hiába nem akar gyereket, megenyhül, ha kislányuk születik.

– A harmadik után úgy döntöttem, nincs több gyerek, mert kevés pénzünk van. Jani bántalmazott. Már a harmadikat is azért vállaltuk, hátha kislány lesz, ami megváltoztatja őt – ismertették az asszony vallomását. Mindent megtett, hogy állapotát eltitkolja: orvoshoz nem járt, a terhességi tesztet pedig gyermekei vizeletébe tette, hogy az se mutassa ki várandósságát.

Barátnőjéhez menekült

János – Mónika barátnője szerint – azon a szilveszter estén is elküldte otthonról Mónikát.

– Sírt Jani miatt, de ez nem volt szokatlan, mindig így jött át – mondta Emese. A két nő felöntött a garatra aznap, egy kanapén aludtak, de mire Emese felkelt, Mónika eltűnt. Emese kislánya szúrt ki egy foltot, amiről azt hitte, vizelet nyoma, pedig az már a magzatvíz volt.

– Késő délután visszajött, nagyon sírt, a lába és a papucsa véres volt, azt mondta, elvetélt, de megszökött a tarjáni kórházból, még a zárójelentését is eltépte. Könyörgött, hogy ne mondjam el Janinak. Ha tudtam volna, mi történt, sosem engedem ezt az egészet – mondta Mónika barátnője.