Ennio Morricone a Borsnak: A zeneszerzésben 1% az öröm, 99% a verejtékes munka

A filmzene egyik legismertebb és egyik legnagyobb hatású zeneszerzője, Ennio Morricone a karantén ideje alatt sem lazsál, és úgy véli, az egészséges életmód megőrzése nemcsak edzőteremben, de otthon is lehetséges. Ezért minden reggel a házában sétálgat, hogy formában maradjon.

Az ülő életmód aláássa az immunrendszert, ezért mozognom kell. Emellett szigorú és pontos étrendet követek, hogy formában tartsam magam

– árulta el a Borsnak Morricone.

A karantén ideje alatt az olasz zeneszerző nem érezte azt, hogy börtönben lenne saját házában, hiszen mindig is otthonában komponált, és ma is aktívan dolgozik, zenéket ír. Ellenben nagyon hiányolja az élőzenét és a zenekari előadásokat Olaszországból és a Maestro rendkívüli aggodalmát fejezte ki a koronavírus miatt leállított zenekarokkal kapcsolatban.

– Hogyan viselem a házi karantént? Nem túl jól, ha arra gondolok, hogy milyen következményekkel jár ez a zenakarok és előadók számára. Nagyon komolyan gondolom, hogy az államnak tennie kell valamit. Aggódom a zenekarokért és az a tény, hogy én zenéket szerzek, semmit nem befolyásol a zenekarok súlyos helyzete szempontjából. Viszont ha nincs közönség, nem lehet a megkomponált zenét eljátszani és a csend csendet szül – vélekedik Morricone, aki a közhiedelemmel ellentétben igencsak nagy nehézségek árán komponálja zenéit.

– A zeneszerzésben 1% az öröm, 99% verejtékes munka. Gyermekkoromban nem volt saját íróasztalom, így mindent a zongorán komponáltam. Ma már a zongora teljesen ki van iktatva, és az asztalomnál írom a zenéket. Olyan, hogy ihlet, nálam nem létezik. Amit átélek, azt komponálom bele a zenébe. Mindent fejben alkotok és utána papírra leírom – teszi hozzá Morricone, akivel Király Levente, az MTVA vezető szerkesztője korábban Milánóban találkozott.

– Ennio gyermekkorában annyira szerette a zenét, hogy elmondása szerint néha még enni is elfelejtett. Mikor a család ebédelt, ő rendszerint a zongoránál ült és komponált. Volt, hogy még karácsonykor is szolfézst tanult, mert ha édesapjának nem tetszett valami, mindig tanulással büntette – árul el titkokat az olasz zeneszerző gyermekkorából a tévés.

– Édesapja trombitaművész volt és azt akarta, hogy a kis Ennio is trombitáljon. Drámai volt, ahogy a tanulmányait kezdte, a szolfézssal nagy nehézségei voltak. Apja szigorúságának hála azonban hamar az osztály legjobbja lett és a tanárok csodájára jártak, és mint valami csodagyereket, úgy hordozták közbe. A második világháború alatt például, amikor az amerikaiak bejöttek Rómába, éjszakai bárokban kellett szórakoztatnia őket. Mivel pénz akkor még nem volt forgalomban, élelmiszerrel és cigarettával fizettek érte. Morricone pedig a cigarettát ennivalóra cserélte. Szörnyű nehéz időszak volt számára – teszi hozzá Király Levente.

Bár Olaszországban is lazítottak az óvintézkedéseken a zeneszerző még továbbra sem mer utcára menni. 

Ha rajtam múlik, én halálomig komponálok és vezényelek, mert annyira szeretem a zenét. Azt hiszem, a sírig fog elkísérni.