Csintalanok, de ártalmatlanok a mesebeli aprónépek

A törpék eredetileg skandináv eredetűek

A legismertebb apró termetű lények mindegyike szeretetre méltó, aranyos, bumfordi figura – köszönhetően persze elsősorban a kedves, rajzfilmes ábrázolásnak. 

Eredetileg a törpék (óskandinávul: dvergar) a skandináv mitológiában szereplő kicsi lények voltak, akik a kövek és a sziklák alatt laktak, és ők jelképezték a föld belsejében titokzatosan ható természeti erőket. Egyes leírások szerint mielőtt emberi formát kaptak, férgek voltak Ymir óriás húsában.

Általában csúnya, nagy orrú, világosságot kerülő lényeknek tartották ôket. Néhányuk neve arra utal, hogy halálszellemnek vagy az ősök kísérteteinek szánták őket, például Nár (holttest), Bláin (kék, a halál színe), Dáinn (halál). Egy varázskalap (dvärghatt), vagy néha köpeny segítségével láthatatlanná tudtak válni. 

Az ősi mondákban a természet erői feletti hatalmuk miatt a legjobb kovácsok, őket bízták meg a fegyverek és szerszámok készítésével az istenek és az emberek. Nemcsak fémekkel, hanem fával is dolgoztak, de irtóztak a víztől és a napsütéstől. Rosszindulatú nemzetségnek tartották őket, akik veszélyesek, ellenséges beállítottságúak és kerülik az embereket, de néha üzletet kötnek velük. A törpék nemzetsége egy leigázott és sanyargatott, de kitartó, szívós és büszke faj volt.

A koboldokból lettek az erdei manók

A kobold a germán folklór vicces, csintalan, gonoszkodó, de ártalmatlan apró házi szelleme, akinek létezésében Európa-szerte ma is sokan hisznek. Sokféle alakban jelenhet meg: lehet macska, madár, béka, kígyó, bogár, de valamilyen tárgyban is megbújhat. Sosem ártó szándékú, mindig segítőkész. A nőknek például a házimunkában segít, a legendák szerint a háziasszonyok ezért hálából csütörtökönként étellel, más napokon pedig tejjel kínálják. Ha nem kap élelmet, hamar megharagszik, és bosszúból eldugja a háztartási vagy egyéb szerszámokat, sőt a hajladozva dolgozó embert még fenéken is billenti. Sok német ember hite szerint minden házban lakik egy kobold, és ha új házba költöznek, magukkal visznek egy darabot a gerendából, hogy oda is kövesse őket a szellem. 

A koboldokból „lettek” a manók, de ők általában az erdőkben élnek. Éppen ezért, ha erdőben sétálunk, belépve a fák közé, illedelmesen köszönni kell, hogy a manók tudják: nem ellenséges szándékkal érkeztünk. 

Hüvelyk Matyi és Babszem Jankó

A magyar népmesékben nem annyira a manók a legismertebb apró termetű főszereplők, hanem Hüvelyk Matyi és Babszem Jankó, illetve az ő változataik: Borsszem Jankó, Bors Jancsi, Hüvelyknőc, Pöttöm Palkó, Pöttöm Panna, Hőköm Mátyás, Kökény Matyi, Máknyimák, Pilinkó (Tilinkó és Kilinkó változatokkal), Bakarasznyi. Ezeknek a meséknek az az alapja, hogy egy gyermektelen – általában már idős – házaspár azt kívánja, legyen egy gyermeke, még ha olyan pici is, mint egy hüvelyk (babszem, mákszem, stb.). Reggelre pedig megszületik a gyerek, olyan apró, mint amilyet kívántak, de már annyira erős, mint az apja. A hüvelyknyi termetű, eszes és furfangos emberkék sok nép meséiben ismertek: angol nyelvterületen Tom Thumb, németen Daumenlanger Hans vagy Spannenlanger Hansel néven ismerik, francia nyelvterületen Le petit Poucet.

Kerti díszként máig népszerű

Hihetetlen vagy nem, de a törpéknek is van saját ünnepük. A nemzetközi kerti törpe nap dátuma június 21-e, amit 2002 óta egyre több országban tartanak meg, mivel ennek a sajátos kerti dísznek újra és újra beköszönt a divatja, és világszerte – így Magyaror­szág egyes részein is – él a kultusza. 
A legrégebbi ismert kerti törpe a 19. századból származik, Németországban készült, és értékét több millió dollárra becsülik. A figurák kerti díszként való alkalmazása egyébként abból a mesebeli hitből fakad, hogy a törpék bölcs, szerencsét hozó, kedves lények, akik megvédik a házat és a kertet.