Balaton, ahogy csak ritkán láthatod: ilyen a magyar tenger, amikor épp nem lepi el a nyaralók hada

Nemzedékről nemzedékekre mehetünk vissza, a balatoni nyarak a magyarok kollektív emlékkincsei közé tartoznak. A nyaralások képei, a lángos, a fagyi és a tó hullámai. Gumimatrac, vízibicikli, naplementék, illetve a családdal, barátokkal töltött idő. Már a tó neve is rengeteg érzést hív elő mindenkiből, ahogy az is érdekes, hogy kinek mit is jelent. Aki Zamárdiban nyaralt kisgyermekként, az akárhova is látogat majd el felnőttkorában, annak a Balaton a lassan mélyülő vizet és a Tihanyi-félsziget látványát jelenti majd. Aki Badacsonyban töltötte a vakációkat, annak a hegyek, Fonyód látképe a túlparton és a gyorsan mélyülő strand miatt aggódó szülők fognak beugrani. Ám egészen más a hangulata a kedvenc tavunknak szezonon kívül, és ilyenkor talán könnyebb észrevenni a környezetet, ami szerves része, meghatározója lesz ennek az érzésnek.

 A Balaton Offseason története egy ködös novemberi napon kezdődött 

Bartha Dorka lényegében véletlenül kezdte el azóta több tízezer követővel rendelkező projektjét, amelyből már kiállítás és Balaton Offseason könyv is született.

"Sokan azt gondolják, hogy tudatosan terveztem, pedig csak annyi történt, hogy egy ködös novemberi napon lent voltunk Szemesen, és én egy kicsit unatkoztam, miközben a barátom az államvizsgájára tanult. Éppen azon gondolkoztam, mit is lehetne csinálni szezonon kívül egy üres üdülőtelepen. Aztán végül fogtam a fényképezőgépem, sétálni és fotózni kezdtem. Hatalmas sokkhatás volt, hogy ez ugyanaz a hely, ahol már évtizedek óta nyarakat töltünk. Szinte fel sem ismertem a települést, hiszen nagyon más hangulata volt, mások voltak a színei, illatai, zajai. Ez a lelkesedés kezdett hajtani" – emlékezett vissza Dorka a már tízéves történetre. Innentől pedig nem volt megállás. A szezonon kívüli kirándulások során egyre távolabb merészkedett vonattal, biciklivel és gyalog is. Először Lellére, majd Zamárdiig, Balatonberényig. Sőt legújabban pedig már az északi part is az úti célok közé került.

 A régi balatoni villák mesélnek az elmúlt korokról

A történészként végzett fiatal nő újságíróként kezdett el dolgozni, de már egyetemista korában is nagyon sokat járta a fővárost a kamerájával. Autodidakta módon kezdett el fotózni, és a az épített környezet állt az érdeklődése középpontjában.

"A házak, a várostörténet voltak a fő témáim, és ahogyan sokan, kezdetben én is inkább a szecessziós stílusért rajongtam, így a Balatonon a századfordulós, valamint a világháború előtti villák tűntek fel először. Ám az utóbbi években egyre inkább a második világháború utáni késő modern, vagy más néven szocmodern építészet vonz. Ha egy házon meglátok egy betonkerítést, egy metlachiburkolatot, az tudja igazán megdobogtatni a szívemet" – árulja el Dorka a Fanny magazin cikkében. Márpedig ilyen házakból bőven akad a nyaralótelepeken. Miután ugyanis az ötvenes évek második felétől tudatosan kezdték fejleszteni a vidék településeit, rengeteg kis épület nőtt ki a földből, részben típustervek alapján, mint például a lábakon álló Tátika házak. Ezek alapvetően határozzák meg a hangulatot, mégis sokat bontanak le belőlük.

"Ezek megmentése is fontos, hiszen az örökségünk, a közös Balaton-képünk részei. Én persze próbálok nem részrehajló lenni, és a régi épületeket is megörökítem, de ezek egy része talán tényleg csak a fotóimon marad meg, mint a Musztafa-lak, amelyet azóta már le is bontottak."

Balaton Offseason fotói mögött megszólal a múlt

Dorka projektje gyorsan népszerű lett az Instagramon, és ez segíti a történetek kutatását is. Ugyanis nemcsak fényképekről van itt szó, hanem történetírásról is.

"Sok esetben a modern házak sztorija könnyebben felderíthető. Sok településen például működött klasszikus fürdőegyesület, melyek a rendszerváltás után újraalakultak, és kiadták a fürdőtelep történetét. De a legjobb családi történeteket gyakran a saját oldalamra kitett képekhez írják meg, és ez a legjobb része a projektnek. Ezek előhozzák az emberekben a régi emlékeiket. Mint amikor például a széplaki Eudoxia-villa fotójához valaki azt írta oda, hogy az az ő családi nyaralójuk, amelyet a dédnagymamájáról neveztek el. Akkor döbbentem rá, hogy a Balaton nemcsak az én történetemről és az emlékeimről szól, hanem még sok százezer vagy millió ember családi történetéről, múltjáról is."