„Rengeteg szeretetet kapunk tőlük" – A Down-szindrómásokat ünnepli ma a világ

A Down-szindróma egy veleszületett kromoszóma-eltérés, ami a 21. kromoszómapár hibás osztódásának következtében jön létre. A Down-szindróma nevét John Langdon Down angol orvos után kapta, aki 1866-ban elsőként írta le klinikailag a tünetegyüttest. De milyen is Down-szindrómásként élni, vagy ilyen gyermeket nevelni? Ezt is megtudhatod!

„Úgy élek mint bárki más"

A 32 éves Szalay Anna Lilla az egyik legjobb példa arra, hogy Down-szindrómásként is lehet teljes életet élni. Anna Lilla a Nem Adom Fel Kávézó és Étteremben pincérnő, boldog párkapcsolatban él és számára egyáltalán nem éli meg betegségként a Down-szindrómát. Imádja a zenét, maga is egy különleges hangszeren, afrikai dzsembén dobol, sőt, néha utca zenészekhez is beáll játszani. Anna Lilla számára egyáltalán nem tabu az állapota és szívesen beszél is róla, ha kérdezik.

– árulta el édesanyja korábban a Metropolnak.

– Nagyjából tisztában van vele, hogy nem minden területen tud úgy teljesíteni, mint a legtöbb ember, de az életről az elképzelései pont olyanok, mint másoknak. Boldog szeretne lenni és párkapcsolatban élni – foglalta össze édesanyja.

„Nekünk Nórika maga a csoda"

Brigitta Isten ajándékának tekinti az egyéves, Down-szindrómás Nórikát, hiszen kislányát 42 évesen hozta a világra. A tündéri Nórika mindenkit elvarázsol mosolyával, egy igazi földre szállt angyal. Brigittának az elején nem volt könnyű megélni, hogy Nórika beteg, de mára annyi örömöt adott nekik, hogy csak pozitívan képes látni az életüket, hiszen ettől sokkal komolyabb problémák is vannak a világban. Emellett minden nap hálát adnak a párjával a jó Istennek, hogy ennyire csodálatos gyermeket adott nekik. 

– mesélte a Borsnak Brigitta, aki tudja, hogy Nóri és a sorstársai mindent meg fognak tanulni, csak jóval több időre van ehhez szükségük.

Valóra váltották az emberek a 9 éves Szabi álmát

A 9 éves Szabi története kiváló példa arra, hogy a Down-szindrómások nincsenek egyedül a világban, az emberek szívesen segítenek nekik, ahogy tudnak. A 9. kerületben élő kisfiú nem beszél, de mindent megért, mutogatással és jelzésekkel kommunikál. Így „szólt” az édesanyjának arról is, hogy mi lenne szíve leghőbb vágya: szeretne jégkorcsolyázni, ahogy azt a cirkuszban látta. Az édesanya azonban attól félt, hogy majd nem tudja megtartani kisfiát egyedül a jégen, hiszen alapvetően is segítségre szorult. Ezért is döntött úgy, hogy kiírja a Facebookra, hogy „koribarátokat" keres Szabinak, akik segítenék őt a jégen. Az üzenetnek akkora híre ment, hogy rengetegen jelentkeztek korcsolyázni, volt, aki oktatásra is meghívta őket. 

Történeteink jól bizonyítják, hogy a Down-szindrómások is ugyanolyan életet élnek, mint bárki más. Életük igazi ajándék családjaik számára és örömöt, szeretetet adnak mindenkinek maguk körül.