„Hiányzik a családom és a gyerekeim mosolya” – így telnek Zoltán mindennapjai, aki évek óta a váci börtönben tölti a karácsonyt

Meglátogattuk a Váci Fegyház és Börtönt, hogy az intézmény lelkészével és egy fogvatartottal a karácsonyról beszélgessünk. Az intézményben szigorú rendben vártak minket, majd körbevezettek az épület szemet gyönyörködtető kápolnájában, ahol megismerhettük a börtön lelkészét, Gottfried Richárdot. Miután a lelkipásztor beavatott minket a templom titkaiba, visszasétáltunk a börtön falai közé, majd leültünk a lelkészi iroda asztalához, ahol máskor a fogvatartottak kiscsoportos foglalkozásban hallgatják az igét. Gottfried Richárd szerint a börtönben nem embereket őriznek, hanem sorsokat. A karizmatikus lelkész egy-egy beszélgetés során — még ha gyakran nehéz is, — mindig az embert és a mögötte lévő sorsot nézi. 

Rostás Zoltán fogvatartottat több mint 8 év szabadság vesztésre ítélték, ebből már több mint 6 évet leült, ráadásul 3-at már hitre jutott keresztényként. A beszélgetés során Zoltán végig udvarias és készséges volt velünk.

 — emlékszik vissza Zoltán, aki úgy érzi, az elmúlt időszak a javára vált, a hitnek köszönhetően másképp látja a világot, másképp gondolkodik.

 — fogalmazza meg gondolatait Zoltán, akinek a karácsony a szeretetet, Jézus születését és az egységet jelenti, azonban a családja, a gyerekei, a meghitt családi pillanatok és a szabadság is rettenetesen hiányzik neki.

 — csuklik el Zoltán hangja, aki hálás az Úrnak azért, hogy erőt adott neki az elmúlt 6 évhez, s reménnyel teli, hiszen már csak két évet kell itt töltenie. Zoltán fejében meg sem fordul, hogy letérjen Isten kijelölt útjáról, ám ő is tudja, hogy a kinti élet egészen mást, sok csábítást tartogat.

Zoltán legkisebb gyermeke másfél éves volt csupán, mikor édesapja bekerült a börtönbe, ami hatalmas fájdalom volt az egész család számára. A férfi párja a hosszú börtön évek során végül úgy döntött, más mellett keresi a boldogságot.

 — meséli Zoltán, aki azt is elárulta, a börtön évek elején éjszakánként felriadt, és megpróbálta átölelni a párját, de csak a zárka falába ütközött. Zoltánnak szörnyen fáj családja elvesztése, de nem adja fel. Célul kitűzte többek között, hogy mindig segíteni fogja gyermekeit, amire már most a börtönben is készül.

 — sorolja a fogvatartott, aki naponta legalább egy órát olvassa a Bibliát, és gitározni is elkezdett, már 65 akkordot tud.

 — büszkélkedik Zoltán, aki hálás, hogy dallal is dicsérheti az urat, az istentisztelet egész hétre erőt ad számára. Zoltán első igehirdetésén úgy érezte, hogy az ige betölti a lelkében tátongó űt, hiszen a férfi ekkor nehéz időszakon ment keresztül, megtudta, párja mással kezdett új életet.

Ebben a helyzetben a férfi egyedül Istenben talált vigaszt, és úgy érzi a jelenben és a jövőben is Isten lesz életének legfontosabb fundamentuma.

 — vallja Zoltán, aki többször próbált meg öngyilkosságba menekülni élete során. A férfi börtönbüntetését is olyan bűnök elkövetése miatt kapta, melyeket drog és alkoholos befolyásoltság hatása alatt követett el, és ahogy ő fogalmaz, elvesztette a kontrollt a világgal. Zoltán szeme könnyes a beszélgetés során, ám eltökéltség is csillog benne, hiszen tudja, mindent elvesztett, az életét újra fel kell építenie a nulláról, ám bízik benne, hogy itt a börtönben olyan erős alapokra helyezte az életét, ami a szabadulása után is a helyes úton vezeti majd.