Bár Balkovics Sári 24 évet élt, sorsa hét évvel ezelőtt végleg megpecsételődött. Sárit még 2016-ban ütötte el egy autós az egyik alsógödi zebránál, ahol a lány át akart kelni. Sári olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy az orvosok a szülőket a legrosszabbra készítették fel. Bár Sárit végül egy év után hazaengedték, soha többé nem lehetett már az a tervekkel teli fiatal lány, aki azelőtt volt.
Ókovács Szilveszter a Magyar Állami Opera főigazgatója megható posztjában mesélt a drámai részletekről.
Egy órája ért véget a 24 esztendős Balkovics Sári gyászmiséje itt nálunk, Sződligeten
— kezd bele Ókovács, akiről kiderült, ismerte a családot.
A hét évet éber kómában töltött gyönyörű tinilányt nem ismertem, a szülőket viszont igen. 2016 nyarán negyedikes gimnazistává érő nagylányukat egy autós elütötte a zebrán
— írja megrendülten a főigazgató, aki azt is elmagyarázza, hogy bár többször megműtötték a fiatal lányt, az éber kómánál feljebb nem juthatott.
Otthon ápolták a szülők, leírhatatlan fájdalommal és lehetetlen erővel még akkor is, ha voltak pillanatok, amikor ők, a földöntúli ragaszkodású emberek is megrogytak a tehertől
— vallott a főigazgató, aki arról is beszámolt, hogy bár többféle segítséghullám is elindult, ami a közösséget összekovácsolta, a gyönyörű tinilány életét sajnos nem lehetett megmenteni.
Évekig, míg a legkisebbet altattam, imádkoztunk Sáriért — talán 300 méter lehet a két ház között. Eleinte a csodás gyógyulásért, később inkább a békés elindulásért. De hét év, 2500 nehéz nap nagy idő, már rég nem altatom a kislányunkat, az imák is elkoptak. Csak a szenvedés maradt a Balkovics család vállán
— vallja a fájdalmas igazságot a főigazgató, aki szerint Sári szülei lányukat a legnagyobb szeretettel gondozták, ettől az odaadástól pedig idáig, hét éven át tartott a két világ határán billegő Sári élete. Ókovács Szilveszter saját Facebook-oldalán arról is beszámol, hogy Sári szüleiből rejtett képességeket is előcsalogatott a Sári gondozásával töltött idő. Sári édesapja mesekönyvet írt, melyet édesanyja illusztrált.
A Bors megtalálta egy gyerekkori barátját Sárinak, aki lesújtva nyilatkozott lapunknak.
Sárival egy utcában nőttünk fel, együtt rollereztünk, labdáztunk
— emlékezik vissza egy névtelenségét kérő barát.
— Sári ugyanott végezte az érettségihez szükséges közmunkát, mint ahol én akkor dolgoztam. Amikor végeztünk a munkával, elköszöntünk egymástól, és másnap már nem jött be — emlékezett vissza a barát, aki másnap hallott a szörnyű eseményekről.
Bár tudtam, hogy Sáriról az elmúlt hét évben a családja gondoskodott, mégis mélységesen megrázott a halálhíre. Abban bízom, hogy a lelke megnyugvásra talált. Sok erőt kívánok a családjának, akiket rettentően tisztelek. Az a szeretet és odaadás, amivel gondozták lányukat, példaértékű
— zárta lapunknak a névtelen barát.
Ókovács Szilveszter megrendítő megemlékezése itt olvasható.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.