Csank János szenteste is labdákkal alszik

Az ünnepekkor a 73 éves futballtrénernek csak­is a szenteste számít.

– Évtizedekkel ezelőtt a szüleim és a nővérem társaságában tökéletes volt a boldogság, de sajnos azok az idők már sosem térnek vissza – szomorkodik a magyar válogatott egykori kapitánya.

– Amióta édesanyámék távoztak az élők sorából, más hangulatú az ünnep, igaz, a szertartásossága, melegsége változatlan.

Megtudjuk, december 24. éjjelén sohasem látogat el az éjféli misére.

– Mivel szocreál nevelést kap­tam Ózdon, kettős az ér­zésem: hiszek Istenben, de nem vagyok vallásos.

Amikor negyedikes volt, az általa rajongásig szeretett keresztanyja igazi, tűszelepes focilabdával lepte meg. Akkortól a karácsonyi ünnepeket azért szerette, mert ha olykor keményebb volt a fagy, de kevés hó hullott, a ba­rátaival felkapaszkodott a kedvenc dombtetőjére, és ott az ünnep további két napján ájulásig kergették a labdát.

– Ajándéknak mindig labdát kértem, így azokból az évtizedek során szép gyűj­teményem gyűlt össze.

Van kö­zöttük, amelyiket Puskás Fe­renc dedikált egyik születésnap­ja alkalmával. Nem meglepő, ha pesti laká­sá­ban és az ózdi családi házban rengeteg labda van, s csaknem féltucat játékszerrel tölti az éjszakáit. Hozzátartozói hiányában pedig egykori labdarúgói köszöntik fel többnyire.

– Nincs olyan év, amikor Bánfi János, Aranyos Imre, Koszta János ne küldene sms-t, és az a legfurcsább, hogy egyik korábbi egri focistám is békés, nyugodt ünnepeket kíván. A név nem fontos, de őt rendszeresen és igen jelentős pénzbüntetéssel sújtottam, amiért ál­lan­dóan vétett a házi fegyelmi szabályzatom ellen.