Balázs Fecónál süllő kerül az ünnepi asztalra

A keresztény karácsony ünnepét a IV. század óta tartjuk. Jézus születésnapját eredetileg december 25-ben állapították meg, és a karácsonyi böjtnek de­cember 24-én éjfélkor lett vége. Böjt idején halat lehetett enni, az nem számított húsételnek.

A húsevés szigorúságát VI. Pál pápa enyhítette 1966-ban.

Krisztus követői

A hal fogyasztásának több magyarázatát is számon tartják. A hal, szimbólumként, a megkeresztelt embereket jelképezi. A Bibliából ismert, hogy Jézus az apostolokat az emberek halászaivá tette. Így lett a kereszt mellett a hal a kereszténység egyik legfontosabb szimbóluma, jelképezve azokat, akik Krisztust követik.

A bőség ígérete

A népi hagyományban is fontos szerepe van a halfogyasztásnak, ott is fontos szimbólumként. A babona szerint a gyors mozgású hal egyrészt gyors haladásra serkenti az elfogyasztóit, másrészt a pikkelyei, az úgynevezett halpénzek, bőséget ígérnek a ház népének. Hasonló jelentéssel bírnak, mint a mák, a lencse, a bab és a borsó. Szárnyas egyáltalán nem kerülhetett az asztalra, mivel a baromfi hátrafelé kapar, és ez rossz előjel a következő évre.

A keresztény Európa ismeri

A karácsonyi halevés, valamennyi európai keresztény országban elterjedt. Akárcsak nálunk, a halászlé a lengyeleknél is elmaradhatatlan fogás az ünnepi vacsorán. A 16. századig karácsonykor kezdődött Magyarországon is az új év, ezért van sok hasonlóság a két ünnep szokásai között. Az ókori Rómában december 17–24. között ünnepelték a téli napfordulót, és erre az időre a nagy lakomák, ivászatok és a zene, tánc volt a jellemző, aminek fénypontja a karácsonyi lakoma lett. A reformáció és a puritanizmus tette aztán később visszafogottá az ünnepeket.