– Szia, Tamás! Nem rosszkor? – óvatoskodom a telefonban. – Á, nem. A „házi kemózás” már rutin, nem zavar a mozgásban – mondja kissé fáradt hangon, de a rá jellemző lazasággal. – Szólj, ha ideértél, lemegyek eléd.
Aztán egy kis táskával megjelenik a liftajtóban a „kenukirály”. – Ebben van az e heti dózis – igazítja meg hóna alatt. – Kicsit legyengít, de kell a túléléshez.
– Mióta tart?
– Két évvel ez előtt, ’17 nyarán kezdett fájdogálni a gyomrom, de nem nagyon törődtem vele, majd elmúlik. Aztán csak nem akart. Elballagtam a Honvéd Kórházba, mert mi, sportolók oda tartoztunk. Vért vettek, meg tökölődtek, ültem ott hat hat-hét órát, aztán faképnél hagytam az egészet. Másnap bementem Pénzes István professzorhoz a Kútvölgyibe. Elkezdődtek a különböző vizsgálatok. Bár akkor már komoly késésben voltam. A Tömő utcai klinikán, ahová bekerültem, a rákkutató orvoscsoporttal konzultálva közösen vettük fel a harcot az istenverte kórral. Nagy segítségemre volt ebben a közel tízéves rákkutatói gyakorlattal rendelkező Barnabás fiam is. Csak a legnagyobb tisztelettel és hálával gondolok rájuk, és az angyali türelemmel, szakmai elhivatottsággal megáldott gondozó nővérkékre. Ők mindent elkövettek, mindenben segítették a terápiám sikerét. Bár az egyre szaporodó rák jelentős előnyhöz jutott. És nem érte be a vastagbéllel, ráment a májra, tüdőre. Ezeket 2017 őszére diagnosztizálták.
Mindenféle vizsgálatok következtek számára. Amikor a Príma Primissima-díjat átvette, már tisztában volt mindennel. Tizennyolc tavaszától folyamatosan kapja a kemót. Hogy miként viseli?
– Kis szerencsém, hogy nem a legnehezebb fajtát osztotta rám a sors, hanem a gyengébb változatot. Azért van gond: a szívizomzatom szép kis terhelést kapott a versenyzésem időszaka alatt, annak elhasználtam úgy a 40 százalékát, de azért igyekszem tartani magam. Tavaly, a mexikói olimpia 50. évfordulója alkalmából meghívták Közép-Amerikába, az egy csodás élmény volt neki.
– Ott volt Hesz Misi, Tatai Tibi, Csizmadia, Pfeffer Ani, Rozsnyai Kati, Giczi Csaba… De itthon is mozgolódok, rendezvényeken, élménybeszámolókon, falunapokon megjelenek, ha hívnak – és hívnak! Mindent egybevetve, mostanság már jóval visszafogottabban élek. Sokat pihenek, unokázom. Tavaly felhagytam a vendéglátózással, nyugodtabb életre rendezkedtem be. Csak azt tudom tanácsolni mindenkinek, főleg a korosztályomnak, hogy vegye komolyan a rendszeres szűrővizsgálatokat, amíg nem késő. Októberre kaptam időpontot egy újabb CT-vizsgálatra, majd ott kiderül, milyen állapotban vagyok. Szerintem tűrhetőbben – kacsint, és mosolyogva dedikálja a korábban róla íródott riportkönyvet.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.