A Bors utánajárt: Jobb a népmese a gyereknek, mint a Disney

A Bors utánajárt: Jobb a népmese a gyereknek, mint a Disney

mese
PUBLIKÁLÁS: 2019. augusztus 16. 12:30
A mese nélkülözhetetlen egy gyerek személyiségfejlődéséhez. A történetek segítségével megtanulják például, hogyan tegyenek különbséget jó és rossz között. Nem mindegy azonban, hogy milyen formában jut el egy-egy történet a kicsikhez.
B. B. A.

Egy kutatás arra világít rá, hogy a hároméves gyerekek fizikai valóságként élik meg a képernyőn látottakat. A négyévesek egy mesefilm megnézésekor már kezdik érteni, hogy amit látnak, azok csak képek, ugyanakkor 7-8 éves korukig nem képesek elkülöníteni a tévében látott dolgok valóságtartalmát a fikciótól. Az is kiderült, hogy 11-12 esztendős korukra mélyebben értik, de csupán 16-17 éves korukra látják át teljesen a történetekben az összefüggéseket. A szakemberek szerint szükség van a mesékre a gyereknek, de lehetőleg nem a tévéből.

Más az értékrend

Standovár Sára gyermekpszichológus a Borsnak elmondta: véleménye szerint a népmesék a legjobbak a gyerekeknek.

– Ahogy a klasszikus Disney-mesékben, úgy a népmesékben is vannak hercegnők és hercegek, de nagy különbség, hogy a népmesékben mindig a leggyengébből, a legfiatalabból lesznek a hősök úgy, hogy a történet során jut el a szereplő a teljes boldogsághoz. A gyerek így végigkövetheti a szereplő útját. A rajzfilmekben picit máshol van a hangsúly. Ott szinte mindig a szép, az okos, az erős lesz a hős – mutat rá a Borsnak a szakember. Ez pedig oda vezethet, hogy torz képet kap a gyerek arról, mi kell ahhoz, hogy az ember sikert érjen el.

Mikor szül agressziót?

Sára kiemeli: nagyon fontos, hogy bármilyen mesét néz a gyerek, érdemes utána beszélgetni vele róla.

– Egy agresszív filmtől vagy játéktól nem lesz alapvetően agresszív a gyerek. Ha megnéz a kicsi egy olyan mesét, ami felzaklatja, de utána vigaszt és megnyugtatást kap, akkor az nem ugyanoda épül be, mint annál a gyereknél, akivel nem beszélgetnek. És úgy küzdi le a szorongását, hogy még több ilyen tartalmat néz egészen addig, amíg már nem fél tőle, mert már ez lesz neki a természetes – fejti ki a gyermekpszichológus.

Piroska és a farkas

A másik érv a népmese mellett, hogy a rajzfilmben „ki van az ember elé téve minden”. Az olvasott népmesében meg annyit képzel el a gyerek, amennyi neki belefér.

– Most elindult egy olyan irányzat, hogy kerüljön ki a Piroska és a farkasból, amikor felvágják a farkas hasát. Tudni kell azonban, hogy a gyerekek ezt nem képzelik el azzal a fajta részletességgel, mint a felnőttek. Nekik az marad meg, hogy kimentik a farkasból a nagyit, és megszabadulnak. A gonosz pedig – ami megtestesíti az összes félelmet –, lekerül a mélybe, megszabadulnak tőle. Nem kell utána attól félni, hogy a gyerek ettől szorongani fog – nyugtat meg mindenkit Standovár Sára.

Sok szakember egyébként azt képviseli, hogy ha lehet, akkor óvodáskorban még ne nagyon nézzenek mesét a gyerekek, de azzal is egyetértenek, hogy ez a mai modern világban már nem igazán kivitelezhető. 

Bonyolultak a tündérmesék

Dr. Kádár Annamária pszichológus a Borsnak kifejtette: általában középső és nagycsoportos óvodáskor táján jelenik meg a szimultán kettős tudat. A gyerek ekkor már nem azért éli bele magát a mesékbe, mert valóságnak tartja azokat, hiszen tudja, hogy a szőnyeg nem repül, és a varázsszó nem elegendő az átváltozáshoz. Hanem az általuk közvetített igazságban hisz. A kettős tudat kialakulása előtt azért nem ajánlatos tündérmesét mesélni, nézni, mert ezek túl hosszúak, szerkezetük és cselekményük bonyolult, így a gyerek gyakran nem várja meg a mese befejezését. Elmarad a pozitív végkifejlet, ez pedig szorongást válthat ki belőle.
Google News Borsonline
A legfrissebb hírekért kövess minket a Bors Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.