Városi legenda - Elkártyázták a mezőtúri téeszt

Na, de ki nyerte meg?

„Kérem szépen, Mezőtúron az egyik téeszt úgy, ahogy volt, elkártyázták. Ügyes, mi? És, ami a röhej: Hogy hívták a téeszt? Új Élet. Tényleg! Ki volt találva, mi? Na, egy darabig még kapálunk, aztán kész. Új Élet-zsuga! Aztán, persze, hogy elment a téesz! Ugye? Ahogy régi vicc is mondta: nem ment a lap. Eddig értem, eddig stimmel. Az agyammal fel tudom fogni. Az újság meg nem írta, hogy a téeszt ki nyerte meg.”

Hofi Gézát idéztük 1972-ből. A mezőtúri termelőszövetkezet legendás sztorijának, ami még az akkori szilveszteri rádiókabaréba is bekerült, az Urbanlegends.hu oldal járt utána Cseh Géza szolnoki levéltáros tanulmánya alapján (ez a Kommunista kiskirályok című könyvben jelent meg).

17 órakor vadlibavadászat

Az ország egykori legnagyobb nevettetője nem a levegőbe beszélt, amikor a Szolnok megyei termelőszövetkezet sötét ügyeit figurázta ki. Mezőtúron 1961-ben kezdődtek el a helyi hatalmasságok által gyakran látogatott kártyapartik. Eleinte kis pénzekben játszottak, de a hatvanas évek végén már félhavi fizetések is gazdát cseréltek. Cseh Géza kutatásai szerint orvos, pedagógus, a városi tanács tisztviselői, téesztagok, taxisofőrök, de még rendőrök is csatlakoztak a csoporthoz. A játék annyira a szenvedélyükké vált, hogy a hatalmas adósságok ellenére sem bírtak leállni. 

Az érintettek állítólag „17 órakor vadlibavadászat lesz” vagy „17 órakor indul a repülő három fővel, negyedik kellene” kódolt mondatokkal szervezték a zsugapartikat. A helyszín változott: verték a blattot a tiszti klubban, vendéglőben, a téeszirodában. A kaláber nevű kártyajátékot játszották – gyakran munkaidőben, igen sok szesz elpusztítása mellett.  

Belenyúltak a házikasszába

Az alkoholgőzös eseményeken természetesen a kisváros „szocialista triumvirátusa” is részt vett: az iszákos városi párttitkár, a hamiskártyás tanácselnök és a nagy összegben játszó rendőrkapitány. A górék adósságait többször a téesz házipénztárából rendezték, mely kiváltság, persze, az egyszerű téesztagoknak, akik beszálltak, nem járt. Cseh Géza említést tesz egy állatgondozóról, aki egy balul sikerült este után egy hónapig sertéstápon élt. 

A dolog nyílt titok volt a városban, de a balhé csak 1970-ben robbant ki, miután a pártállam első számú lapja, a Népszabadság is beszámolt arról, mi folyik Mezőtúron. Az ügyben pár évvel később bírósági ítélet is született. Az Új Élet elnökét és a főkönyvelőt is több év börtönre ítélték. Az érintett MSZMP-funkcionáriusok és -tagok pártfegyelmit kaptak, és olyan is akadt, akit kizártak. A kár hétszázezer forint volt, ami ötven éve nem kis pénz volt (1970-ben egy dolgozó havi átlagos bruttó fizetése 2222 forint volt).

Majdnem igaz, de mégsem

Amit Hofi mondott, az úgy, abban a formában nem volt igaz, de volt valóságalapja. A téesz csődbe jutását – olvasható az Urbanlegends.hu-n – elsősorban nem a kártyacsaták, hanem a rossz gazdálkodás, a termelőszövetkezet vezetőinek alkalmatlansága és a kedvezőtlen helyi természeti adottságok okozták. És ezt próbálták a téeszvezetők a funkcionáriusok lekenyerezésével, megvesztegetésével, kártyaadósságaik és ivászataik finanszírozásával fedezni.

Kapcsolódó jegyzetünk itt olvasható.