<p>Manapság sokan felháborodva tekintenek a fiatalabb generációk furcsa és meghökkentő öltözködési stílusára, testékszereire, vagy épp tetoválásaira. Ők azonban minden bizonnyal még hírből sem hallottak arról, hogy a múltban milyen őrült viseletek uralták a divatot. Szerencsére, ezek többsége mára a feledés homályába veszett.</p>
7.Szoknyakötő
Szerencsére a szoknyakötők divatja csupán hat évig tartott. A szoknyák aljára egy keskeny szegélyt helyeztek, amely lelassította és finomabbá tette a viselője lépéseit – ezért is hívták sebességhatáros szoknyának.
* * *
6.Parókaformázó zsír
A parókák a 18. század végén élték a fénykorukat, a viselőik pedig mindent megtettek annak érdekében, hogy az övék legyen a legegyedibb. A megfelelő göndörség elérése érdekében általában zsírt használtak, amelytől a paróka hosszú ideig megőrizte az állagát, ritkábban kellett mosni. Arra persze nem gondoltak, hogy ezzel a tetvek és az élősködők melegágyává tették a hajkoronájukat.
* * *
5.Csőrös cipő
A hosszú orrú lábbelik végigkísérték a történelmet, de az úgynevezett csőrös cipők csak a 15. században váltak elterjedtté. A láb-ujjrészt kitömték, hogy megfelelően tartsa a formáját, de a kényelmetlensége miatt 1465-ben betiltották a viselését Angliában.
* * *
4.Fűző férfiaknak
A nőknél már az 1500-as években elterjedt a fűző, ami azonban sokkal megdöbbentőbb, hogy a férfiak körében is divattá vált a 18–19. században. Az erősebbik nem tehetősebb képviselői azért használták, hogy vékonyabbnak tűnjenek, az úgynevezett darázsderék ugyanis a kor férfiideáljához tartozott.
* * *
3.Fekete fogak
Japánban mindig is rajongtak a fekete színért. Az azonban sokkolónak hathat, hogy a nők képesek voltak még a fogukat is feketére festeni. Némi vasport tettek egy csésze teába, ami feketére színezte a folyadékot. Úgy vélték, hogy ezzel a fogaik egészségét is sikerül megőrizniük. A fekete fogszínezés, azaz az Ohaguro hagyománya csak a 19. század végén merült feledésbe.
* * *
2.Kínai lábkötő
A módszer a kínai Szon-dinasztia környéke táján alakult ki, amely a 9. század közepétől a 12. század végéig tartott. A nők ekkoriban csak hagyományos lótuszcipőt viselhettek, amely mindössze 10 centi hosszú volt. Ebbe bele kellett préselniük a lábukat, így már 4 éves koruktól kezdve napi szinten körbetekerték a lábfejeiket, hogy felvegye az egyébként igencsak amorf formát. A módszert csak 1912-ben tiltották be hivatalosan.
* * *
1.Kayan nyakgyűrűk
Délkelet-Ázsiában, egészen pontosan Mianmarban él a kayan névre hallgató népcsoport, amelynek a tagjai egy egészen megdöbbentő szokást tartanak. A lányok nyakára ötéves koruktól kezdve gyűrűket húznak, és ahogy idősödnek, úgy tesznek rájuk egyre többet és többet. Minden nőnek 11,5 kilónyi gyűrűt kell hordania, amelyek lejjebb nyomják a kulcscsontot, így a nyak sokkal hosszabbnak tűnik. Érdekesség, hogy a szokást a mai napig tartják.
