Kilakoltatás vár a végtagjait elvesztő Viktorkára és családjára. Lakatosék jelenleg egy XX. kerületi, 47 négyzetméteres, két és fél szobás önkormányzati lakásban élnek, de legkésőbb 2018. július 31-én el kell hagyniuk az ingatlant. Az önkormányzati képviselő-testület ugyanis a lakás visszavételéről határozott.
– Nagyon elkeseredettek vagyunk. Nincs díjhátralékunk, a számláink rendezve vannak, a szomszédokkal sincs konfliktusunk, mégis mennünk kell, és azt sem tudjuk, miért – mondja értetlenül lapunknak a megtört családfő. – Az utcára fogunk kerülni három kisgyerekkel, sőt, néggyel, hisz augusztusban születik a negyedik. Rokonokhoz nem tudunk menni, mert kisméretű lakásban élnek, albérletet pedig nem kapunk a roma származásunk miatt. Most mit tegyek?
Roland és Irén kétségbeesve próbál kiutat találni helyzetből. Ha nem oldják meg a lakhatásukat, a gyámügy elveszi tőlük a gyerekeket. – Miért jó az bárkinek, hogy a gyerekek nem a családjukban nőnek fel? Én nevelném őket, de ha nem lesz hol lakni, nem tehetem – szomorkodik Roland.
Lapunknak a kerület polgármestere, Szabados Ákos azt mondta, egyáltalán nem támogatja a kilakoltatást. – A képviselő-testület sajnos a hosszabbítási kérelem elutasítása mellett döntött, a magam részéről ezt nem támogattam – szögezte le lapunknak küldött válaszában, a szociális bizottság elnök asszonyához irányítva a Borsot. A polgármester egyébként igyekszik a családnak segíteni, a bizottság támogatása nélkül azonban nincs könnyű dolga. Az idő pedig sürgeti a feleket, a lakásnak ötvenhét nap múlva üresen kell állnia!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.