Demján pókerezés közben is húzatta a nótákat Deskével

A milliárdos és a zenekar kapcsolata 1987-re nyúlik vissza. Akkor játszott a töki Patkó Csárdában a három Sándor fivér egy rendezvényen: Dezső hegedült, a bátyja cimbalmozott, az öccse, Gábor pedig nagybőgőzött. Jórészt külföldiek hallgatták őket, de a vendégek között ott ült az akkor már neves üzletember, Demján Sándor is. A rendezvény végén odahívta magához a zenészeket, elmondta nekik, mennyire elégedett volt a hangulattal. Ezek után több mint harminc éven át mindig ők zenéltek neki.

Deske, ami ráfér!

Előfordult, hogy egy héten háromszor is hívta a zenészeket. Üzleti vacsora, baráti összejövetel vagy családi program nem kezdődhetett el zene nélkül. Megesett, hogy este nyolckor csörrent meg a telefon: kellene a zenekar Demján birtokára. Dezsőék fél órán belül megjelentek háromtagú formációban és már húzták is. Kedvenc prímásának a milliárdos a Deske becenevet adta, amikor azt akarta, hogy a tetőfokára hágjon a hangulat, akkor csak annyit mondott: gyerünk, Deske, ami ráfér! Dezső pedig szaggatta a húrokat.

– A kedvencei közé tartozott Liszt Ferenc II. Magyar rapszódiá­ja, de a katonadalokat is szerette és a cigányzenét. A Nem látlak én téged többé az egyik kedvenc nótája volt, úgy tudom, arról az édesapja jutott eszébe, aki elment katonának és nem is látta többé. Az a fajta ember volt, akinek természetes volt az élő zene. A ze­nészt is tisztelte és tudta értékelni – emlékszik vissza Demjánra Sándor De­zső.

Jó a hangja

Demján Sándor legendásan jó vendéglátó volt, a legjobban azt szerette, ha mások is jól érzik magukat, ezért a számok többségét vendégeinek játszatta. De amikor ők már kiszórakozták magukat, akkor magához hívta a prímást, s elhúzatta vele a kedvenc számait és még énekelt is.

– Jó hangja volt, szeretett énekelni, sok szöveget tudott, gyorsan tanult, meghallott egy dalt, ami tetszett neki és már tudta is. Volt, hogy még csapott egy pókerpartit a rendezvény után, kártyázás közben is kérte, hogy húzzuk a fülébe – árulja el a zenész.

Demján nagyon óvta a magánéletét, de azt tudni lehet róla, hogy puritán ember volt, bu­sás vagyona ellenére egyszerű életet élt.

Zenészei is úgy em­lékeznek rá, hogy nem szakadt el az etyeki barátai­tól, élete vé­géig tartotta velük a kapcsolatot, fontosak voltak számára.

Imádta a barátait

– Tavaly még volt egy rendezvény, ahová meghívta, akikkel együtt focizott, gyerekeskedett Etyeken. Nem szerette a nyilvánosságot, ahová járt étterembe, a fogadós is gyerekkori barátja volt. Tisztelt mindenkit – mondja Dezső, aki még ma is nehezen beszél arról, milyen fájdalmat élt át, amikor meghallotta a mecénás halálhírét.

– A temetésen is mi játszottunk, felesége, Lidike kért meg, hogy melyik dalok legyenek. Az egyik kedvence volt a Fizetek főúr! Emlékszem, ezt ősszel még elénekelte.