Leánykérés is volt már a Duna alatt - Lementünk a Nagymaros és Visegrád közötti alagútba

Néhány nap alatt több mint kétezer jelentkezést kapott a DMRV arra a nyílt napra, amin lehetőség volt átsétálni a Duna alatt úgy, hogy egyetlen testrészünk sem lett vizes.

A programon nyolcszázan vehettek részt, és turnusonként maximum ötvenen mehettek be az egyébként igen szűk, sötét és mindössze 12 fokos alagútba.

A 2,8 méter széles járat nem való sem izgulósoknak, sem azoknak, akik félnek a bezártságtól. Előfordult, hogy valaki be­pánikolt, és emiatt nem tudott bemenni.

– Nem feltétlenül tartunk minden évben ilyen nyílt napot, de így a víz világnapja környékén, amikor meghirdetjük, mindig hatalmas az érdeklődés. Néha aztán csalódottak az emberek, hogy nem látják a vízben úszó halakat, és a Duna hangját sem lehet hallani – mondta a Borsnak Bartos Violetta, a jobb parti üzemvezető-helyettes.

– Olyan nem nagyon fordult elő, hogy bárki – akár ember, akár állat – beszökött, de kolléga már felejtett el a másik oldalra való kulcsot vinni magával. Sikerült ki­szabadítani, de az probléma volt, hogy itt a telefonok sem működnek.

– Tíz-tizenkét méterrel va­gyunk a Duna alatt, és úgynevezett galériák is épültek itt, amikben több mint három Visegrádnak elegendő vizet lehet tárolni.

A csepp­kő, amit néhol látni lehet a falakon, nem okoz problémát, ám egy nagyobb árvíz idején előfordulnak szivárgások – ma­gyarázta Szabó Imre, a létesítmény üzemvezetője.

Egyébként már arra is volt példa, hogy egy fiatal pár férfi tagja az alagútban kérte meg a kedvese kezét.

A turnusuk tagjai csak arra lettek figyelmesek, hogy a férfi le akar maradni a csoporttól, amit egyébként nem szabad. De miután suttogva elmondta, mi a terve, az egyik dolgozó ott maradt velük, hogy ne legyen probléma, és megtörtént a lánykérés.