Még életében nem evett sült gesztenyét, de most végre szeretné megkóstolni. Ez az egyik pont Tóásó Előd bakancslistájának, amit a bolíviai börtönben írt. A tatabányai tanár nem hajszolja az életet, szeretne időt nyerni, sokat olvasni, egy színdarabban játszani és újból felépíteni önmagát.
Hat év nagy idő. Pontosan ennyit vettek el Tóásó Előd életéből a bolíviai börtönévek. A Kisalföldnek interjút adott, amelyben elmondta, hogy nagy vágya teljesült, hogy Tatabányán ugyanabban az iskolában tanít, ahol a börtönévek előtt.
– Ez segít rehabilitálódni, hiszen jó emberek között lehetek. A volt és a mostani kollégáim ismerik azt a Tóásó Elődöt, aki voltam, s aki most vagyok. Ezek az emberek a legjobb barátaim. Bennük százszázalékosan megbízom. Nekem most rájuk és a családomra van a legnagyobb szükségem. Beléjük kapaszkodom, hogy tovább tudjak lépni. A tanári pályát kreatív szakmának tartom, jó dolog tanítani. A napjaimat próbálom telíteni, nem szeretnék egy pillanatra sem egyedül maradni. Hívnak beszélgetni, most például egy nyugdíjasklubba megyek– mesélte.
Tóásó arról is beszélt, hogy mit csinált letartóztatása előtt Bolíviában.
– Nem szándékoztam abbahagyni az egytemet, pár hónapra akartam csak kimenni, Rózsa- Flores Eduardo hívására. Ő akkor már jó barátom volt, egy könyvbemutatón ismertük meg egymást Budapesten. Az életéről akartak készíteni egy filmet Bolíviában, ebben ajánlott nekem munkát egy magyar származású New Yorki producer: Mocskos háború lett volna a címe. Vinnie Jones, az ismert angol színész el is vállalta az egyik szerepet. 27 éves voltam, tele kalandvággyal és egy külföldi utazás lehetőségével, miért nem mentem volna ki Bolíviába? Egyik buliból mentünk a másikba és nem Evo Morales meggyilkolására készültünk. Egyébként úgy teltek a napjaim, hogy dolgoztam, a honlappal meg az animációk megtervezésével kellett foglalkoznom. A munkavállalásról hitelesített dokumentumaim vannak Bolívia New York-i Nagykövetségétől, amit később a bíróságon soha nem fogadtak el. Bolíviában baloldali diktatúra van. Működő recept, megalkotnak egy ügyet, amit aztán politikailag használni fognak. Természetesen Eduardo személye megosztó volt beleillett a profilképbe, mi, többiek pedig járulékos kár voltunk.
A börtönben eleinte képeket festett, faragott, próbálta lekötni magát. Az ottani politikai foglyok kezdték el tanítani spanyolul. Elég későn, 2011-ben kezdődött el a pere, attól kezdve minden idejét a szabadulásnak szentelte.
– Megtanultam a büntető törvénykönyvet, mert az volt a kulcsa, hogy kikerüljek. A lehető legrövidebben megfogalmazva is 200 oldalon fért el az ellenem elkövetett jogsértések felsorolása.– emlékezett vissza Tóásó
A börtönben utolérte a szerelem és a házasság – A latin amerikai börtön egészen más, mint az európai. A Gringo című filmebn lehet látni ilyet. Beteszik az embereket négy fal közé, s éljenek meg, ahogy tudnak. A belső szabályok szerint kell túlélni ezt a börtönt. Minden pénzbe kerül, mindennek ára van. Korrupció korrupció hátán. Legalul kezdtem, ötven dollárért béreltem magamnak cellát, a köztörvényesek szekciójában. A börtönben ismertem meg leendő apósomat, aki azzal vívta ki Evo Morales haragját, hogy belügyminiszterként a kokacserjék csökkentésén fáradozott. Evo Morales az ültetvényesek szakszervezetének elnöke volt és most is az. Ez hatalmas üzlet Bolíviában a kokain miatt. Amikor Morales hatalomra kerültm becsukatta apósomat mondvacsinált okkal. A lánya járt hozzá látogatni, és igen összeházasodtunk a börtönben – folytatta Előd.
Azt viszont tagadta Tóásó, hogy szökése miatt bosszúból ölték meg a feleségét
– A feleségemnek volt egy olyan betegsége, ami miatt gyógyszert kellett volna szednie. Nem akarok erről többet mondani, de semmi köze nincs a halálának az én ügyemhez. Ez egy újabb pofon volt az élettől, de tovább kell mennem. Túllépni semmin nem lépek túl, mert nem tudom elfelejteni, ami velem történt, de nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy ne előre menjek.
Tóásó azt is elmondta, hogy van egy bakancslistája, amit még a börtönben írt, hogy miket akar megcsinálni hazaérkezése után.
– Szeretnék például különböző ételeket megkóstolni, mivel a börtöngasztronómia nem a leghíresebb. Még hiányzik a sült gesztenye kipróbálása, de most kezdődik a szezonja, s alig várom, hogy valahol találjak. Sok van még a börtönlistán, hiszen hat év kimaradt az életemből, de nem hajszolok semmit, haladok az úton, és úgyis szembejön velem, amit szeretnék.
