Irigyeik azt hiszik, van pénzük, pedig a boltban hitelre veszik a kenyeret. A tatárszentgyörgyi romagyilkosság túlélői megkapták az állami kárpótlást. Sírkövet csináltatnak, tartozást fizetnek. Ennyi elég is volt ahhoz, hogy elterjedjen a városban: milliomosok lettek.
Örkénytől Tatárszentgyörgyöt egy félig felégett erdő választja el. Az út néhány kilométer. Zivatar előtti szél hordja a hamu szürkéjét keresztbe az úton. A központba érünk, a templomig megyünk. Rikító színű bálás ruhák lógnak egy dróton. A kocsma mellé támasztott bicikliknél fordulunk az erdőszéli dűlő felé.
Egy idő után elfogy az aszfalt, homok kavarog a bekötőút felett. Akácsor mellett állunk meg. Kutyaugatás hangja hallatszik a homokfüggöny mögül. 2009-ben Csorba Csabáék fiát és unokáját ölte meg Kiss István és társai. Az özvegyhez, Erzsébethez jöttünk. Házuktól néhány percre van az erdő. Erzsébeték koszorúkat készítenek, ebből élnek.
Mégis inkább, ha a hozzávalókat keresi, megkerüli a falut. Kerül négy-öt kilométert, megy plusz egy-másfél órát. Aztán eléri azt a bekötőutat, ahonnan félórányi járóföldre húzódik a fenyves. Hosszú kitérőt tesz, pedig ez az út tíz percre van a házuktól. A gyilkosságok óta jár így. – Onnan jöttek! – mutat Erzsébet az egykori lőtér irányába, amikor azt kérdezem, miért nem arra megy, amerre évtizedeken át járt.
Többször is elindult már, de csak a szomszéd ház oldaláig jutott. Erőtlenné váltak a lábai. – Nem tudok a gyilkosok útján járni – mondja.
Az erdőnek abból a szegletéből, ahonnan Kissék érkeztek, egy kitaposott, gyomos út fut a fenyvesig. Gyér bokrok között, hangtalanul lépdeltek a házig. Onnan, ahol ők jártak, Erzsébet nem szed tobozt, nem gyűjt semmit, ami a koszorúhoz való.
Némán mutat arrafelé. Mintha még ma is a lopódzó gyilkosokra mutatna, akik éppen az erdő felől érkeznek. Mintha őket várná, hogy az utolsó pillanatban még szóljon Róbertéknek, vigyázzanak, meneküljenek!
Olcsó cigaretta szaga lengi körül. Előrevetett vállakkal áll, mereven néz a bokrok felé. Búcsúznánk, de köszönésünkre nem figyel. Lassan elül körülöttünk a kutyaugatás. Várunk. Nincs szó erre a kilátástalan csendre.
Sírkő, leves, főzelék
A kormány egy alapítványon keresztül összesen 70 milliót juttatott 33 sértettnek. Csorba Erzsébetre a merénylők rálőttek, de nem találták el. 2 milliót kapott. Menye, aki külön él tőlük a gyerekekkel, szintén kapott kárpótlást, 5 milliót. Az özvegy kifizette a meggyilkolt fia és unokája után halt férje síremlékét, a temetésre felvett kölcsönt (30 ezer forint), néhány elmaradt számlát. Ügyvéd útján szeretnének nagyobb kártérítést kicsikarni.
A faluban többen megszólták őket, cigányok is, hogy milliomosok lettek. Erzsébet szerint csak azok, akik nem ismerik őket. Tíz emberről gondoskodik, ennyien laknak együtt a házban, főként gyerekek. A kisboltban kamat nélküli hitelre kapják a kenyeret. Külön segélyt nem kér az önkormányzattól.
Mit vettek legutóbb az élelmiszeren kívül? – kérdezem. Gyerekmedencét a Tescóban. Le lett árazva. Mi ma az ebédjük? Leves, főzelék.
