A hídivásár kellős közepén árul Ambrus Attila. A delmagyar.hu interjút is készített az egykori viszkis rablóval, aki rögtön egy kikötéssel indított.
A múltamról nem akarok beszélni. Lezártam, letöltöttem a büntetésemet, nem akarok a rablásokra visszagondolni.
Pedig a régmúlttal kapcsolatban egyet akartam kérdezni.
Régmúlt?
Igen, hogy álmában áll-e még jégkorongkapuban?
Nem, viszont nem olyan régen egyszer voltam megint jégen, és nagyon jó érzés volt visszakerülni abba a közegbe, amelyben Magyarországon tíz, Erdélyben hat évig voltam. Igazából soha nem voltam tehetséges kapus – mondja mosolyogva.
Azért az Újpest kapujába nem állhatott akárki a kilencvenes években...
„Hólapát" voltam igazából. Tartalékok tartaléka csak, így visszatekintve szerintem csapnivaló a sportmúltam. Pedig a maximumot próbáltam akkor is nyújtani. Hogy mire volt elég, az már egy másik kérdés.
Mennyi időt tölt a kerámiái elkészítésével?
Ez huszonnégy órás műfaj. Elég sokat kell dolgoznom ahhoz, hogy előállítsam a termékeimet.
Ide, a Szegedi Hídivásárra hány hétig készült?
Ami itt van most, az két-három hét munkája. Már voltam tavaly is, így idén egy kicsit könnyebb volt a felkészülés: tudtam, mi fogyott jobban, abból hoztam többet. Szeretnék ide rendszeresen visszajárni, hagyománytiszteletből is. Nem nagyon jártam korábban Szegeden, a börtönben pláne nem voltam, nem is szeretnék menni.
Pedig szerveznek rendszeresen „tanulmányi kirándulásokat"...
Nem, köszönöm. Nem érzem hiányát, hogy lássam.
Mennyi ideig dolgozik egy-egy kerámiával?
Van, amelyiken akár két hetet is dolgozom, például egy nagy padlóvázán, de mellette az „apróságok" hamar, akár néhány perc alatt is megvannak.
Mindent maga csinál, a festést, az égetést is?
Így van. Van egy segédem, aki olykor besegít, de a termékeim jelentős részét a festéstől az égetésig, az öntésig én csinálom. Van saját kemencém, bérelek egy műhelyt. Meg tudok mindent csinálni. A pénzt pedig visszaforgatom. Igyekszem folyamatosan fejlődni, de kell még harminc-negyven év, hogy azt mondhassam, szakember vagyok.
Milyen kerámiatárgyakat szeretünk venni, mire mekkora a kereslet?
A kisebb dolgok érdeklik az embereket. Most a tálak, a laposüvegek fogynak jobban. Nem mondom, hogy húszpercenként adok el egy padlóvázát, mert nem lenne igaz. Olyan dolgokat vásárolnak inkább tőlem, amit valóban lehet használni. Van pár díszkerámiám is, de a többség nem ezeket keresi.
Mennyire nagy biznisz ez? Van még erre is pénzük az embereknek?
Minőségi, kézzel készült munkákat árulok. Nem vagyok olcsó keramikus, de amit megcsinálok, az rendben van. Mindig azt mondom: ötvenmillió alatt nem csalok. Ha én itt a vásárban valakinek eladok valamit, arra garanciát vállalok. Nincs értelme becsapni az embereket akkor, amikor az ember kétkezi munkából él. „Okosságokon" nagyban érdemes gondolkodni, de azokról már leszoktam. Amióta szabadultam, tiszta a lelkiismeretem.
Harminc alkalommal rabolt
Ambrus Attila a viszkis rabló néven hírhedtté vált volt jégkorongozó. Közel harminc alkalommal rabolt ki bankokat, takarékszövetkezeteket, utazási irodákat, postákat. Nevét onnan kapta, hogy közvetlenül a rablások előtt, a helyszínekhez közeli kocsmákban egy-két deci whiskyt ivott.
Utolsó rablásakor menekülés közben elfogták a társát, aki kihallgatása során lebuktatta, így tudták elfogni a román–magyar határon, az ártándi átkelőnél. Egyszer meg is szökött az előzetes letartóztatásból, a Gyorskocsi utcából. Ambrus Attilára 2002-ben 17 év börtönt szabtak ki, azonban jó magaviselete miatt 2012 januárjában feltételesen szabadlábra helyezték. Azóta keramikusként dolgozik.
