Akinek egyszer a forgács a talpához tapad, nem tudja többé onnan levakarni – lassan két évszázada tartja ez a mondás a Richter családban. Azóta a kilencedik generáció nő fel a porondon. A legifjabbak a tizenkét éves Kevin és húga, a nyolcéves Angelina.
– Ötévesen kaptam az első pónijaimat és kezdtem el gyakorolni az első ugrásokat. Apu volt az egyik edzőm, egy év múlva már felléptem – mondja Kevin, aki születése óta fél évet sem töltött kőházban. – Szinte az egész világot bejártam a cirkusszal, ilyenkor lakókocsiban élünk. Öt nyelven beszélek. Egyszer itt, a Fővárosi Nagycirkuszban az egyik olasz vendégművészhez kellett mentőt hívni. Én fordítottam – meséli.
Húga, Angelina még bátyjánál is korábban lépett először a manézsba. – Kevin hajtott egy minifogatot, abban ültem hátul, én voltam a kis hercegnő – mondja a kislány, aki ekkor négyéves volt. A két testvér magántanuló, mikor turnézik a család, egy tanár is elkíséri őket.
A gyerekek reggel nyolctól délután kettőig három-három órát edzenek, illetve tanulnak felváltva. Háromtól előadás este hatig, utána ismét tanulás következik. – A matek és az olvasás a kedvencem – mondja Angelina, aki pónijával, Jerryvel lép fel.
– Most luxus van, hiszen kőcirkuszban léphetünk fel, amit nem kell építeni és bontani, ez felér egy nyaralással. Az utazás volt az életünk, most kicsit megpihenünk itt Budapesten – ezt már a gyerekek papája, Flórián mondja.
