Miközben idehaza rendeletekkel igyekeznek kiszorítani a hajléktalanokat a közterektől, a világ nagyvárosaiban különleges építészeti megoldásokkal próbálják megóvni a köztereket a nemkívánatos személyektől. De nem lőnek így túl a célon?
Egyesek szerint durva és érzéketlen eljárással kíván megszabadulni Budapest a közterületeken életvitelszerűen tartózkodó hajléktalanoktól, mások szerint azonban ezek a lépések helyesek, mert az utca tisztasága, rendje a közösség elemi érdeke.
Amíg idehaza dúl a vita, addig a világ számos nagyvárosában pszichológusok és építészek dolgoztak ki olyan megoldásokat, amelyek eleve lehetetlenné teszik, hogy valaki például padra, híd alá vagy védett köztéri beugrókba fészkelje be magát.
Ellenséges tervezés
– Akár ellenséges tervezésnek is nevezhetjük a rücskös utcafelületet vagy a göröngyös padot – véli Selen Savic, aki egy svájci egyetem doktorandusz hallgatójaként e témát választotta diplomamunkájaként.
Az első építészeti megoldások amúgy nem a hajléktalanok, hanem a nagyvárosokat gátlás nélkül elfoglaló gördeszkások ellen születtek meg. A gurulós sport szerelmesei ugyanis előszeretettel használják a közterek rézsútos felületeit vagy szobrok, sétányok éleit csúszópadként. San Franciscóban a járdák és alacsony falak széleit keresztirányban fekvő gátakkal látták el, ami már lehetetlenné tette rajtuk a siklást.
– Inkább építünk gördeszkagrundokat a srácoknak, de a tereinket ne tegyék tönkre! – nyilatkozta Edwin Mah Lee, az amerikai metropolis polgármestere.
A kanadai Calgary legnagyobb problémája az volt, hogy a hidak alá tömegével szállásolták be magukat a hajléktalanok. A városvezetés az építészekhez fordult, akik több ezer, bowlinggolyó méretű minisziklát terítettek le – és a probléma egyszeriben megszűnt.
Ide ne feküdj!
A tüskék, korlátok, kövek mellett egyéb turpisságokat is kitaláltak a „kellemetlen építészet” hívei, például olyan padokat, amelyeken rövid ideig meg lehet ugyan pihenni, ám negyedóra után kényelmetlenné válnak, és lefeküdni rajtuk gyakorlatilag lehetetlen. A londoni Camden negyedben sorakozó padok egy része kifejezetten amorf; olyan, mintha egy összevissza csiszolt kőkoporsó volna.
– Ez a „kellemetlen dizájn” remekműve, amely legfeljebb arra alkalmas, hogy a séta közben megfáradt emberek öt perce leüljenek – értékel Savic, majd hozzáteszi: „a tervezésnél szempont volt, hogy a padon egyetlen rés se legyen, ahová a drogosok eldughatnák a tiltott árut. Ugyancsak Angliában terjedtek el az olyan padok, amelyek gyakorlatilag csak egy hajlított ívű háttámlából állnak. Erre inkább rádőlni lehet, mint ráülni, aludni rajta pedig egyenesen lehetetlen.
Csaknem minden városban rengeteg bosszúságot okoz, hogy a villanyoszlopokat ellepik a csak nehezen levakarható magánhirdetések. Amerikában, Ausztráliában és Svájcban már eredményesen alkalmazzák az oszlopokat befedő, rücskös felületű műanyag védőburkolatot, amely lehetetlenné teszi a plakátok kiragasztását, emellett graffitiálló is.
Sárga csővel lázad Oliver
Tegyük hozzá, nem mindenki híve az efféle eljárásoknak. Anna Milton brit újságíró külön könyvet szentelt a városlakóknak (A félelem és a boldogság a huszonegyedik század világvárosaiban), és állítja, hogy az „ellenséges építészet” nem jó megoldás. Nem véletlen, hogy ifjú tervezők már meg is kezdték a maguk külön forradalmát, amikor a lehető legegyszerűbb módon visszafoglalják a lecsupaszított tereket.
Oliver Schau német építész például világossárga műanyag csövek segítségével Hamburgban hozott létre rögtönzött pihenőhelyeket olyan helyeken, ahol lehetetlen volna leülni. A két fa közé hurkolt, avagy korlátokra tekert filléres – ám annál látványosabb – cső meglepően kényelmes fotelt vagy fekvőhelyet kínálhat például a buszra váróknak vagy olvasni vágyóknak.
Vigyázz, látlak!
Nemcsak a városi terek, hanem az áruházak belső kialakításánál is egyre inkább figyelembe veszik a pszichológusok tanácsait. Arról már sokat cikkeztek a lapok, hogy milyen vevőcsalogató trükköket alkalmaznak az üzletek, de manapság már az áruházi szarkák elriasztására is bevethetők lélektani cselek.
Ilyen például, amikor a polcokra – akár a termékek közé, akár azok fölé vagy alá – kedves, ám élénk tekintetű női arcok fotóját helyezik ki, amelyek azt sugallják: „Vigyázz, látjuk, amit teszel!”
A bűnözés ellen
Az Egyesült Királyságban 1999-ben megalapították a Dizájn a bűnözés ellen elnevezésű kutatóközpontot, amelynek célja olyan építészeti, belsőépítészeti megoldások keresése, amelyek elriasztják a kültéri rongálókat, drogosokat, hajléktalanokat – vagy éppen az áruházi tolvajokat.
