A korunk legnagyobb tudós lángelméjének tartott Stephen Hawking a róla szóló dokumentumfilm Cambridge-i bemutatóján kijelentette, hogy lehetségesnek tartja az örök életet. A brit professzor élete önmagában is csoda, hiszen orvosai szerint már negyven évvel ezelőtt meg kellett volna halnia.
1942. január 8-án született, pontosan Galilei halálának 300. évfordulóján. Tizenévesen inkább rossz tanuló volt, mint jó, a suli mellett bulizott, szeretett táncolni, és tagja lett az egyetem evezős csapatának. Három évvel később gyakran megbotlott, elesett, míg 1968-ban – immár nős és kétgyermekes családapaként – már felállni sem tudott. Tolószékbe kényszerült, majd elveszítette beszédképességét, az orvosai pedig azt jósolták, néhány éven belül meghal.
Nem így lett. Az egykori dús sörényű, nevetős, és a korabeli fotókon kicsit Mick Jaggerre emlékeztető fiatalember az elmúlt évtizedek során az Einstein utáni korszak legismertebb tudósává vált. Miközben briliáns elméje a világegyetem végtelenjébe merészkedett, addig egyre inkább nyomorékká korcsosuló teste képtelenné vált a legkisebb mozdulatokra is.
Ma már csak az arcára szerelt mozgásérzékelők segítségével kommunikál, és ugyanilyen módon kezeli a speciális számítógépét is, amelyen így percenként néhány szavas sebességgel képes „gépelni”. Ezért is döbbenetes az az életmű, amit az immár 71 éves, háromgyerekes és „kétunokás” Hawking teremtett. Az Idő rövid története című főmunkájából több mint 40 millió kelt el világszerte, és ez a kötet Guinness-rekordot jelentő négy évig tanyázott az eladási listák élén.
Hawkingra néhány nappal ezelőtt vetült ismét rivaldafény, amikor Cambridge-ben (édesanyja az első nők között szerzett itt diplomát az 1930-as években) bemutatták az életéről szóló riportfilmet. Az ünnepségen a tudós kijelentette, hogy létezhet halhatatlanság, mégpedig szellemi téren. „A tudomány hamarosan képessé válhat arra, hogy az agyunk teljes kapacitását adathordozóra tegye, így a gondolataink túlélhetnek bennünket” – hangoztatta, de nem ez volt az egyetlen megdöbbentő mondata.
Az eutanáziát egykor mereven elutasító tudós most már kifejezetten támogatja azt. Amint mondta, ha az állatokat halálos betegségük idején átsegítjük a túlvilágra, akkor miért engednénk szenvedni mindazokat, akik képtelenek már a méltó életre. Hozzátette: egykor ő maga is gondolt az öngyilkosságra, ám miután felülkerekedett a depresszióján, a betegség már motivációt jelentett számára.
„Egész életemben a korai halál fenyegetésében éltem, ezért utálom az időt!” – mondta a megjelenteknek a számítógép által generált hangon a tudós, aki nem veszítette el a humorát sem. A kérdésre, miszerint „Ön valóban Stephen Hawking?”, így felelt: „Nem, de gyakran összetévesztenek vele.”
