A törvényszékeken sorban tárgyalják a kilencvenes évek fel nem derített gyilkosságait. Eközben a Bors megtudta, ugyanezen idők legkeményebb, felderített emberölési ügyeiben már legalább három gyilkos szabadlábon van.
Szikláról lökte le a terhes feleségét
Másfél éve kedvezménnyel szabadult a börtönből F. Attila Tamás, akit azért ítélt a bíróság 15 év fegyházra, mert Dubrovnikban egy szakadékba lökte a terhes feleségét. Ügyvédje, Papp Gábor a szabadulás tényét megerősítette a lapunknak, de arról, hogy azóta az ügyfele hogyan él, nem kívánt részletekbe bocsátkozni.
Emlékezetes: a fiatalasszony halálának egyetlen szemtanúja sem volt, s a gyilkosság tényére közvetlen bizonyítékot sem tudott felmutatni a hatóság. Az ítéletet hirdető bíró, dr. Lassó Gábor indoklása szerint, a közvetett bizonyítékok úgynevezett zárt logikai láncolata támasztotta alá, hogy F. Attila taszította a mélybe három hónapos terhes feleségét.
A közvetett bizonyítékok egyike az a vallomás volt, amit az asszony nőgyógyásza tett. Az orvos állította, amikor a nő férjével jelent meg nála, az addig cserfes D. Zsuzsanna nem mert megszólalni. A férfit pedig nem tudta meggyőzni arról, hogy vállalják a gyereket.
F. Attila Tamás – az ítélet szerint – azért utazott Dubrovnikba a feleségével, hogy a magyar rendőrség hatásköréből kieső helyszínen végezzen vele. Ezt követően pedig többeknek többféle történetet mondott el a feleség halálának körülményeiről.
Kifőzte a feldarabolt asszony testrészeit
Új életet kezdett, ennél többet nem mondhatok – nyilatkozta dr. Kamarás Gábor egykori védencéről, arról a P. Józsefről, aki válófélben lévő feleségét ölte meg. A férfit annak ellenére mondták ki bűnösnek, hogy sem a holttest, sem a gyilkos eszköz, sem pedig más közvetlen tárgyi bizonyíték nem került elő. Ugyanakkor P. József beismerő vallomást tett a rendőrök előtt arról, hogyan végzett volt feleségével.
A helyszíni szemlén a hentes és mészáros szakképzettségű P. József részletesen beszámolt arról, hogy elvált feleségét 1998 áprilisában III. kerületi kutyatelepére csalta, ahol egy franciakulccsal leütötte, majd bárddal, késsel feldarabolta. A testrészeket egy nagy lábosban kifőzte, a maradványokat nejlonzacskókba, tejesládákba tette, és másnap éjjel az északi vasúti összekötő hídról, a hajózási útvonalnál, a Dunába hajította. A leszűrt főzőlevet pedig egy gödörbe öntötte.
Bedrogozva ölt
– Hirtelen jobb kézzel megfogtam a fejét, majd erősen hozzácsaptam az ajtó mellett, balra lévő falhoz, az orra is betörhetett, mert a fal véres lett. Renáta megszédült és a földre rogyott, akkor hátulról ráfeküdtem, egy vagy két percig fojtogattam. Ő rúgkapált, hörgött, beszélni próbált. Akkor abbahagytam a fojtogatást, felálltam és a jobb lábammal öt-hat alkalommal fejbe rúgtam. A fojtogatás után még mozgott, de a rugdosást követően elvesztette az eszméletét. Ekkor a konyhából kihoztam egy kést, amivel háromszor vagy négyszer tarkón szúrtam… – ezt az a B. Sándor mondta el a vallomásában, aki 16 évvel ezelőtt, 1997. július 30-án a XIX. kerületi Vak Bottyán utcában kegyetlenül végzett 18 éves barátnőjével, Renátával.
A fiúról a per során kiderült, hogy súlyos drogfüggő volt, szintetikus kábítószerekkel élt. Agresszív féltékenységi jelenetei miatt szakított vele a lány.
Az egyébként cukrász végzettségű, a tesztek szerint magas intelligenciájú B. Sándor ma már szintén szabad ember. Kihallgatása és az elmeszakértői vizsgálat során egyszer sem mutatott megbánást. Önmagáról úgy beszélt, mint valamiféle igazságosztóról, aki jót tett a társadalommal, amikor könyörtelenül végzett a 18 éves lánnyal, akiről azt gondolta, hogy megcsalja.
