Közel hatvanezer ember él a kelet-afrikai országban az aranybányászatból, ám a modern kori aranyásók hiába járnak sikerrel, soha nem gazdagodhatnak meg.
A helyiek ugyanis az éhhalál elkerülése miatt kutatják az aranyat, és sokszor puszta kézzel ássák fel azt a földet, amelyet korábban még megművelni próbáltak.
Az aranyásóknak meg kell küzdeniük az akár 45 Celsius-fokot is elérő hőmérséklettel és a sivatagban dúló életveszélyes homokviharokkal. Általában olyan szűk üregekbe kell bemászniuk az aranyért, ahol még a legapróbb mozgás is nehézkes, ráadásul semmilyen védőfelszerelést nem viselnek.
A bányászok a nehezen megszerzett kincset általában a szomszédos országokban adják el, durva számítások szerint napi 17 kiló arany hagyja így el a világ egyik legszegényebb országának területét.
– Ha az aranybányászat valamilyen módon szervezett lenne, évente átlagosan 200 millió dollárral (45 milliárd forint) segítenék az aranyásók az országot – nyilatkozta a Sudan Tribune-nek a kormány bányászatért felelős részlegének főigazgatója, Arkangelo Okwang Olerr.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.