A 2011-ben függetlenné vált Dél-Szudánban a tomboló éhínség arra kényszerítette a helyieket, hogy puszta kezükkel keressenek aranyat a sivatagban. A megszerzett kincset a feketepiacon adják el, nincs más esélyük az életben maradásra.
Közel hatvanezer ember él a kelet-afrikai országban az aranybányászatból, ám a modern kori aranyásók hiába járnak sikerrel, soha nem gazdagodhatnak meg.
A helyiek ugyanis az éhhalál elkerülése miatt kutatják az aranyat, és sokszor puszta kézzel ássák fel azt a földet, amelyet korábban még megművelni próbáltak.
Az aranyásóknak meg kell küzdeniük az akár 45 Celsius-fokot is elérő hőmérséklettel és a sivatagban dúló életveszélyes homokviharokkal. Általában olyan szűk üregekbe kell bemászniuk az aranyért, ahol még a legapróbb mozgás is nehézkes, ráadásul semmilyen védőfelszerelést nem viselnek.
A bányászok a nehezen megszerzett kincset általában a szomszédos országokban adják el, durva számítások szerint napi 17 kiló arany hagyja így el a világ egyik legszegényebb országának területét.
– Ha az aranybányászat valamilyen módon szervezett lenne, évente átlagosan 200 millió dollárral (45 milliárd forint) segítenék az aranyásók az országot – nyilatkozta a Sudan Tribune-nek a kormány bányászatért felelős részlegének főigazgatója, Arkangelo Okwang Olerr.
