A szombaton elhunyt gyerekszínészt, Olvasztó Imrét háromezer-ötszáz gyerek közül választották ki Regös Bendegúz szerepére. Egy korábbi interjúban elmondta, azért döntöttek mellette, mert egyedül ô merte fenékbe rúgni a rendezőt, Mihályfy Sándort.
A Magyar Televízióban 1980-ban mutatták be az Indul a bakterház című filmet. Maguk a főszereplők sem gondolták akkor, hogy a film sikere több mint harminc év elteltével is töretlen lesz.
Olvasztó Imre korábban a delmagyar. hu-nak adott interjúban bevallotta: sokszor visszanézte magát családi és baráti körben, nosztalgiaként. Arról is beszélt, hogyan választották ki több ezer gyermek közül főszereplőnek.
– Az ország sok iskolájába küldtek levelet, hogy Regös Bendegúz szerepére keresik az alkalmas gyereket. Az iskolaigazgatóm odajött hozzám és azt mondta: téged keresnek. A válogatáson vagy háromezer-ötszázan jöttünk össze. Nagyon sok feladat volt, még tarlón is kellett rohangálnunk meg fára másznunk. A végén már csak tízegynéhányan maradtunk, de nem tudták eldönteni, ki legyen Bendegúz. Erre Mihályfy Sándor rendező megkérdezte, ki meri őt fenéken billenteni. Senki nem jelentkezett, én meg jól seggbe rúgtam szegény embert. Így dőlt el, hogy én kapom a szerepet – mondta Olvasztó Imre.
Az interjú végén azt is elárulta meghatottan: ugyan nem lett belőle színész, de úgy érzi, gyermekei büszkék rá, mert többször fültanúja volt, hogy dicsekszenek vele.
Mint ismeretes: Olvasztó Imre szombaton hajnalban felakasztotta magát Fót és Csomád között, miután felesége, J. Mariann közölte, hogy elválik tőle. Imre keveset nyilatkozott, de mindenhol kiemelte milyen fontos számára a családja.
Időközben folyamatosan alakulnak a Facebookon az Imrére emlékező oldalak, eddig közel ezren írták le, mennyire szerették, fejből fújják filmbeli szövegét.
A családtagok internetes oldalára is folyamatosan érkeznek a részvétnyilvánítások. Imre előző házasságából született felnőtt fia, Roland így emlékezett édesapjára:
„Bárcsak ne kellene ennyi részvétet fogadni! Bárcsak ne így alakult volna! Bárcsak átölelhetném! Bárcsak beszélhetnék vele! Köszi, hogy ennyien írtatok. Bár ne lett volna rá okotok! Szívemben örökké él.”
