Horn Gyula autóbalesete, kormányon töltött négy éve, egy árulás története, fenyegető levelek és a szerelmes tanítónő – róluk lesz szó sorozatunk mai részében.
1994. május 5-én Horn a sofőrjével Emőd közelében karambolozott. A második nyakcsigolyája tört el, életét egyik testőre mentette meg, aki a mentők érkezéséig megtámasztotta a törött részt.
Zajlott a kampány, kabinetfőnöke szerzett neki specialistát. Varga Péter Pál műtét helyett egy négy részből álló, báránybőrrel bélelt rögzítőt szerelt a politikusra. Horn éjjelente széken ülve aludt, nyugtatókat szedett. A köznyelvben „koronának” hívott szerkezetért később egy múzeum igazgatója jelentkezett, aki ki akarta állítani, ám a gyógyászati darab addigra már visszakerült a kórházhoz.
Horn – lapunk által megkérdezett ismerősei, illetve korabeli visszaemlékezések szerint szerint – sokáig úgy vélte: merénylet áldozata lett, ugyanis rendszeresen kapott fenyegető leveleket. Sofőrjének – akivel reggelente együtt futott a Margitszigeten – sohasem bocsátott meg. Mosolygó Istvánt a kormányfővé választott Horn sem volt hajlandó fogadni.
Bizalmatlan volt. Bizalmatlansága pedig 1994-ben, az idő előtt kitudódott és a benfennteseknek milliárdokat hozó forintleértékelés után csak nőttön nőtt. Úgy érezte, a kormányból árulta el valaki.
Horn alacsony termete ellenére rendelkezett azzal a kisugárzással, amivel a női szavazóira hatni tudott. Ebben az időben született újságcikk, majd később novella is arról a tiszaháti tanítónőről, aki szerelmes lett Hornba, érzelmei pedig mit sem lanyhultak az évek folyamán.
Bokros Lajost egyik közgazdásza ajánlotta a figyelmébe. Kinevezte pénzügyminiszternek, majd csomag-ja végrehajtásakor távozásra bírta. Bokros ment, és egy napra azonnal kikapcsolta a telefonját. Ő volt az egyetlen politikus, akit még a kormány titkosított vonalán sem tudtak Horn számára elérni.
Nem tűrte, ha felrúgják a napirendjét. Egy ízben nem akarta fogadni Roman Herzog német államfőt, mert a találkozó nem volt beírva a naptárába.
Horn 1998-ban elvesztette a választást. Utolsó munkanapján délután ötig dolgozott a Parlamentben, majd hazament. Munkatársai többségétől nem köszönt el.
