Halálra ítéltettek a bűnnel szennyezett szerelmek

Hogy hogyan szerethet az ember valakit, aki az életére tört, az a mindennapi logika szerint érthetetlen. Mégis számtalan esetben megtörténik, hogy emberek egy gyilkossági kísérlet, brutális támadás után úgy élnek együtt tovább, mintha mi sem történt volna.

Visszavárja párja a szentendrei lövöldözőt

Már akkor megbocsátott a párjának M. József élettársa, amikor a férfit még egy fél országnyi rendőr, kommandós üldözte, miután április 26-án négyszer lőtt rá az asszonyra. Mire a szentendrei lövöldözőként elhíresült férfi csuklóján kattant a bilincs, az áldozata már kijelentette: továbbra is együtt akar élni támadójával.

– Az ilyen kapcsolatokat nem az emberi érzelmek, hanem a kölcsönös függőség irányítja – állítja dr. Végh József kriminálpszichológus, aki szerint éppen ezért nincs jövőjük az ilyen kapcsolatoknak. – A bántalmazó, éppen ezért domináns, határozott társ mellett biztonságban érzi magát az alárendelt fél, ezért nem is akar elszabadulni. De amíg a szeretet, szerelem pozitív érzés, addig a függőség mindig negatív – szögezi le az egykori túsztárgyaló.

Összeszurkálta, majd hozzáment

Nem mindennapi módon kötött házasságot P. Miklós és S. Éva. Eleinte úgy tűnt, hogy nem esküvő, hanem temetés lesz a szerelemből. Egyik este Éva arra ért haza, hogy ittas ura kizárta a lakásból. Mire bejutott, éktelen haragra gerjedt, és brutálisan összeszurkálta az alvó férfit. Miklós kis híján belehalt a támadásba, mégsem haragudott.

– Azonnal megbocsátottam neki. Már a történtek előtt megkértem a kezét. Öt hónapig volt börtönben, ott nem látogathattam, de amint kijött, feleségül vettem – nyilatkozta korábban a Borsnak Miklós. 

– A kiszolgáltatottság elősegíti, hogy az érzések elmélyüljenek – elemzi dr. Végh József. – Az ilyen emberek ugyanúgy ragaszkodnak bántalmazójukhoz, akár a Stockholm-szindrómában szenvedők.

A gyerek sem akadály

Nemcsak feleségét, hanem ­egy­éves kisgyermekét is megtámadta egy brutális apa. Ferenc részeg dühében jól elverte négy hónapos terhes feleségét. Az asszony, Adrienn az utcára menekült. Ekkor Ferenc a kisfiát, Ferikét egy hatalmas konyhakéssel túszul ejtette.

Az ámokfutó apát a terrorelhárítás emberei kapták el. Adrienn azonban kisvártatva levelet írt, amelyben kijelentette: megbocsát szerelmének, és hazavárja. A férfit még előzetesbe sem helyezték, szabadon távozhatott. 

– Pedig az ilyen esetekben ez ritkán vezet jóra – ellenzi a döntést a kriminálpszichológus. – Ha az áldozat szakember segítségével le nem küzdi a társától való függőségét, és a viszonyuk nem változik, akkor bele van kódolva a tragédia – állítja a szakember.

Figyelmes megkínzók

A svéd fővárosban 1973-ban két rabló négy alkalmazottat ejtett túszul egy bankrablás közben. Öt napig tartott a túszdráma. A 131 órás összezártság különös hatással volt a túszokra: megkedvelték fogva tartóikat, és kiszabadulásuk után gyűjtést rendeztek a rablók jogi védelmének költségeire.

– A megtámadott élettársak ugyanezt érzik, hiszen amikor támadójuk megbánja tettét, akkor rendkívül figyelmesen fordul feléjük. Ráadásul akkor is, amikor bántják őket, és akkor is, amikor bocsánatot kérnek, a támadók azt igazolják, hogy az áldozat számukra nagyon fontos.