A móri mészárlásért tévesen elítélt, de más bűncselekmények miatt börtönben ülő férfihoz a nyáron megy feleségül a jogászként dolgozó Regina.
„Az érzéseimnek nem parancsolhatok.” „Renáta életem legértékesebb hölgye.” „Szeretném, ha mindenki tudná, ő az én szerelmem, akit nyár végéig feleségül veszek.” Másfél hete jelent meg lapunkban Kaiser Edével az az interjú, amelyben az előbbi érzelmekkel telített mondatokat osztotta meg az olvasókkal.
A fegyveres rablások és más vagyon elleni bűncselekmények miatt 11 éve börtönben lévő Kaiser menyasszonyát annyira megérintették a férfi szavai, hogy úgy döntött – annak ellenére, hogy eddig kerülte a nyilvánosságot – interjút ad.
Mikor hallott először Kaiser Edéről?
Ez furcsán hangzik majd, de tanultam róla. Jogi, majd közgazdasági egyetemet végeztem. Amikor Edét elfogták, büntetőjogórán szó volt arról, hogy az ismert hidegvérű gyilkosokat hogyan védték, illetve mi hogyan védenénk. Eközben került szóba a móri ügy, így Ede is.
Tudja a környezete, hogy ki a vőlegénye?
Természetesen. A szüleim, az apai nagypapám is megbízik a döntésemben. Anyukám levelezik Edével, a nagypapám pedig telefonon is beszélt vele. A szeretteim elfogadják, hogy ő hozzám tartozik. Mindenben támogatnak minket.
Aki annyit tud, hogy Kaiser Edét fegyveres rablásokért elítélték, amelyek során egy férfit életveszélyesen megsebesített, valószínűleg hitetlenkedve hallgatja ezt.
Tisztázzunk valamit: én nem magyarázkodom. Tudom, hogy Ede mit tett a múltban. Azt is, hogy megbűnhődött érte. Ma már teljesen más ember. Én próbálok tükröt tartani elé, hogy ne érezze mártírnak magát amiatt, hogy ártatlanul tényleges életfogytiglani ítéletet szabtak ki rá a móri ügyért. Ettől függetlenül meggyőződésem, hogy Ede igenis megérdemelné a huszonötmillió forintos kártérítést, amiért pereskedik. Az az ember, aki öt éven át abban a tudatban élt, hogy már csak koporsóban kerül ki a börtönből, megérdemel egy ilyen összegű kártérítést. Ez megalapozhatja, hogy a fegyházból kikerülve becsületesen éljen, akár vállalkozást indítson.
Megkérdezhetem, most hol dolgozik?
Jogi pályán vagyok, és nem ügyvéd. Mielőtt eljöttem erre az interjúra, beszéltem a főnökömmel, aki megértő volt, de kérte, hogy a munkámról, a munkahelyemről ne beszéljek.
Hogyan ismerte meg Kaiser Edét?
Először a róla szóló könyvet olvastam, majd később kiderült, hogy az egyik barátnőm élettársa jól ismeri. Az ő közvetítésével kezdtünk levelezni, majd a kapcsolattartójává váltam. Eleinte csupán arra gondoltam, hogy mint jogászt érdekel az, ami vele történt.
Mikor találkoztak először?
Másfél éve, egy beszélőn. Kicsit féltem, mert küldtem neki képet magamról, de napokkal korábban kiment a térdem, ami nagyon megviselt. Azt hittem, meg se ismer majd, ha meglát, ám nem így történt. Elkezdtünk beszélgetni, ő kicsit bátortalanul, de megérintette a kezem… Azonnal éreztem, hogy Ede nem az az ember, akiről az újságok írtak. Ő egy jóérzésű, szerethető, rendkívül okos férfi. Az én másik felem. Azóta minden egyes beszélőre – havonta kétszer – elmegyek.
Hogyan kérte meg a kezét?
Telefonon. Nagyon meglepett. Felhívott, és minden előzmény nélkül azt kérdezte: „leszel a feleségem?”. Borzasztó jó érzés volt. A következő beszélőn jegyeztük el egymást. Én vettem meg a gyűrűket. Neki egy robusztusabb arany karikagyűrűt, az enyémben pedig egy gyémánt is van.
Megmutatja?
Nincs most rajtam. Sajnos egy olyan autoimmun betegségem van, ami fémallergiával jár együtt, ezért nem tudom hordani a jegygyűrűmet.
Találkozott Ede szüleivel is?
Természetesen. Többször jártam náluk. Az első pillanattól végtelenül barátságosak velem.
Kaiser Ede még legalább hét évig börtönben marad. A beszélőkön – ha jól tudom –a házasfeleknek még megcsókolniuk se nagyon szabad egymást. Hogyan képzeli így a közös életüket?
Tudok várni. Nekem mindig hosszú távú kapcsolataim voltak. Számomra a szerelmünkben nem a testiség dominál. Ede nagyon őszinte ember. Ő az a férfi, aki ért engem, nem akar másnak látni, mint ami vagyok. Amikor szabadul, én 39 éves leszek. Nem látom tragédiának, hogy esetleg akkor vállaljunk gyereket, addig pedig építhetem a karrieremet.
Először életfogytiglani, azután közel húsz esztendő
A móri Erste Bankban 2002. május 9-én különös kegyetlenséggel lemészároltak nyolc embert. A rendőrség 2002. július 22-én elfogta Hajdú Lászlót és Kaiser Edét, akiket azonnal meggyanúsítottak a brutális rablógyilkossággal. Kaisert 2005. október 25-én jogerősen tényleges életfogytiglani fegyházra ítélték. Tették ezt annak ellenére, hogy egyetlen tárgyi bizonyítékot sem találtak a férfi bűnösségére.
2007. február 16-án elfogták a 36 éves N. Lászlót és a 34 éves W. Róbertet. Utóbbi azonnal beismerte, hogy 2002. május 9-én nem Kaiser Ede, hanem ő állt a móri Erste Bank ajtajában, miközben társa sorra kivégezte a bankban lévő embereket. Kai-sert két és fél évvel ezután felmentették a móri mészárlás vádja alól. Más bűncselekmények miatt összesen közel húsz év fegyházat kapott.
