A hűtlenségről mindenkinek van véleménye, akadnak, akik megbocsátóbbak, és olyanok is, akik képtelenek feldolgozni a félrelépést. De hol kezdődik a hűtlenség? Valóban társadalmi jelenségről van szó? Ha igen, mi lehet ennek az oka?
Függetlenül attól, hogy valaki átélte-e valaha a hűtlenséget, van véleménye a témáról. Egyesek szerint megbocsáthatatlan, mások csak legyintenek rá. De miről is van szó tulajdonképpen, mi számít hűtlenségnek?
– Felesleges definíciót keresni, mert annyira egyénektől, helyzetektől függ, annyira széles határok között mozog a dolog, hogy meghatározhatatlan a hűtlenség fogalma – mondta Almási Kitti klinikai szakpszichológus, aki nemrégiben könyvet írt a témában. – Nem érdemes cselekvéshez kötni, nem mondható például általános érvényűnek az, hogy a megcsalás a testiséggel kezdődik.
A szavak is fájhatnak
A beszélgetés, a lelkizés még nem feltétlenül bűn, hiszen a barátainkat is szeretjük, velük is megosztjuk életünk nagy pillanatait. Sőt előfordulhat, hogy nemcsak azonos nemű barátaink vannak, mégsem érzünk irántuk erős vonzalmat.
Ha szólunk a párunknak, hogy zavaró számunkra, amikor egy másik nővel/férfival beszéli meg a problémáit vagy hogy vele is megosztja a élete fontos eseményeit, az a kedvesünknek hisztinek tűnhet. Mégis előfordulhat, hogy már ez is elég ahhoz, hogy úgy érezze az ember, megcsalják.
– Hűtlenségről tulajdonképpen akkor beszélünk, ha valaki felülírja a párjával kötött, kettejük által létrehozott szövetséget, és nem tartja magát a közös szabályaikhoz, valamint nem tiszteli azt, amivel tartoznak egymásnak. Így lehet, hogy bizonyos esetekben már egy szellemi-lelki kapcsolat is hűtlenségnek számít, máskor pedig a testi együttlét sem – mondta a szakértő.
Érzelmek és testiség
Van különbség abban is, hogy a férfiak és a nők általában mit éreznek hűtlenségnek.
– A nők inkább az érzelmekre koncentrálnak. Jellemzően sokkal súlyosabb bűnnek élik meg, ha párjuk érzelmi kötődést alakít ki, mintha „csupán” testi kapcsolatba kerülne egy másik nővel. A férfiak viszont pont ellenkezőleg viselkednek, számukra a testiség az elfogadhatatlanabb – magyarázza Almási Kitti. – A férfiakra jellemzőbb a fizikai szintű hűtlenség, a nők viszont érzelmileg kapcsolódnak.
Lecserélhető minden
A szabadság nem csak ebből a szempontból jellemzi a társadalmat. Bármikor és azonnal ki lehet lépni abból, ami épp nem működik tökéletesen. Önmagában a válás intézményére persze szükség van, hisz tényleg előfordul, hogy ez a legjobb megoldás, de azért nem mindig. Lecserélhetővé vált minden, pedig a párkapcsolathoz munka kell, el kell mélyülni benne. Ha csak szimplán átül az ember egy másik lóra, az hosszú távon kiüresedéshez vezet – mondta a szakértő. Ráadásul még egy félrelépés után is helyrehozható a kapcsolat.
Oka pedig – a könnyű cserén kívül – számtalan lehet a hűtlenségnek. Amellett, hogy nem foglalkozunk eléggé a másikkal, nem figyelünk egymásra, bizonyos élethelyzetek – például a szülés utáni időszak – vagy a kíváncsiság is buktatója lehet a „kitartásnak”. De talán azzal, ha tartjuk magunkat a közös szabályokhoz, ahhoz, ami a kezdetek kezdetén alapként szolgált, és valós minőségi időt töltünk egymással, elkerülhetők az ilyen helyzetek.
Számokban
l Egy 2011-es felmérés szerint a hűtlenség európai fővárosa 52 százalékkal Párizs lett. Ezt követi Milánó (38 százalék), Barcelona (36 százalék), Brüsszel (31 százalék) és London (28 százalék)
l A megkérdezettek 38 százaléka a szabadságnak és a kísértésnek nem tud ellenállni, míg 35 százalékuk a magányt és az unalmat enyhíti kalandokkal. A válaszadók 27 százalékát az csábítja el, hogy tudják, senki sem fogja felfedezni a félrelépést.
Ma könnyebb, mint régen
A történelem során mindig is sok félrelépés történt, ez nem új keletű viselkedés. A mértéke azonban ma feltehetően nagyobb, szinte már társadalmi jelenségnek nevezhető. Nagyobb a szabadság, jóval könnyebb megteremteni a helyzetet az internetnek köszönhetően. A lehetőségek már nem csupán az ismerősökre korlátozódnak, bárki azonnal találhat idegen partnert is.
